Tavasz a Liepnitzsee körül

   A tavasz a Liepnitzseelauf-ra érkezett meg igazán. Gyönyörű erdei terepfutás kellemes tavaszi ídőben, az illatok, hangok, fények...fantasztikus volt.  Annyira jól tepertem a versenyen az 5. helyen haladva, közben néhány szót is váltva egy mellettem haladó futó társsal, hogy letértünk a kijelölt útvonalról. Vazzee! Mentünk jó 3-4 kilómétert mire egyáltalán feltűnt a dolog. Végül visszataláltunk a helyes útra és mivel a végén a versenytáv méterre stimmelt, együtt úgy döntöttünk, e kaland után mégis átfutunk a célvonalon.
együtt a célban a kalandunk után
Így egy kicsit megmentettük a vasárnapunkat, de a verseny része így ugye nem értékelhető. Lányaim megint futottak, kaptak szép medálokat, oklevelet. Egy jól sikerült tavaszi vasárnap volt.



   Annyira tetszett a 25 km-es táv útvonala, hogy eldöntöttem, ide vissza kell jönnöm "privát" is.
Ez már egy héttel a verseny után meg is valósult. :-) Csak ezúttal Mountainbike-al zúztam végig a terepen. Meg is találtam, hol tévedtünk el. (39. perctől a vidin) Érthetetlen, hogyan néztük be... tanulság:
  -Soha többé nem fogok beszélgetni egy számomra még ismeretlen útvonalú terepfutáson! :-)

   Természetesen ezúttal is felpattintottam a bukóra a Gopro-t. A mínőség nagyon megérezte a 10 Gb anyag először tömörítését majd a Youtube-ra feltöltést,  rengeteg részlet elveszett, illetve nem adja át a videó a terep nehézségét. Mint pl. a meredek emelkedőket, a lejtőket, a sokszor mély homokos talajt, vagy a kiálló gyökereket a Liepnitzsee mentén. Ennek ellenére a gyönyörű táj, a természet szépsége, a változatos terep mind nagyon jól látható.

A montis karika avagy Alone in the wilderness (1 óra 13 perc),  jó szórakozást:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyorsúszás technika fejlesztés

A második Roth sztorim

Triatlon technikák 4. Üléspozíció