2014. február 24., hétfő

Sisu Winter Duathlon - tri őrültek téli találkozója

EZ! MI? VOLT?!"  :-))

  Egy számomra teljesen ismeretlen verseny az biztos. (ez persze nem meglepő). Mint kiderült, a Berlin és környéki sport egyesületek triatlonszakosztályaiban sportolók egyik fontos versenye, a Berlin-Cup sorozat egyik állomása a Sisu Winter-Duathlon.
   Ránézve a távra, 5,5 km krossz futás - 21 km terep bringázás - 3 km krossz futás,  nem is tűnik húzósnak. Év kezdő kalandnak épp ideális lesz, gondoltam.  Az úszásról négyen is indultunk, egyik srác mondta, hogy így értekelést kap az egyesületünk a sorozatban, király.
   Ahogy már párszor írtam, itt ahol úszok, ez nem egy "igazi" teljesítmény orientált sportegyesület, csak az úszásról szól, ami a triatlon távokhoz optimalizált programból áll szabadídő sportolóknak. Szóval mondjuk egy SCC-vel mi köszönő viszonyban sem vagyunk. Ők szervezik például Berlin félmaratont, maratont... Junior, felnőtt, senior szakosztályaik vannak sportáganként, egy komoly sport egyesület, csak érdekesség képp írom. Nekik még külön duathlonosaik is vannak a triathlon mellett..., ahogy ezt a verseny utáni eredménylistában láttam...

   Én, a messziről jött ember, nem ismerek szinte senkit, sem a verseny történetét, nincs esély latolgatás, csak bíztam magamban, futni azért rövid távon csak tudok, most télen sokat bringáztam már,  montizások, görgőzések, optimista voltam, idejövök csitt-csatt, piff-puff, bimm-bumm, dirr-durr és majd biztosan valahol azért az elejében végzek a mezőnynek. A valahol stimmelt... :-)

E helyett...

Ez volt a rajt, nézzétek meg! Így rajtolunk egy kellemes év kezdő sporteseményen? Amikor még az ember épp csak kezdi a szezonra élezni a formáját. Normális? :)  Ez a fotó jól jellemzi az indulók nagy részére jellemző megszállottságot. Ez nem a hétvégi családi verseny volt ahol apuka elindul a trekking bike-al.  Kis létszám, de (majdnem) mindenki hardcore. Basszus! Na szuper... :-)


     Egy kicsit hátrébb, de én is ott vagyok. Annyi már a verseny előtt eljutott hozzám, hogy egy-két nemzetközi szinten is erős sportoló is indul a versenyen, de ilyen brutál indulásra nem számítottam. Nem tudtam hányadik vagyok, 1 km után kellett megmászni egy komolyabb emelkedőt, utána hosszú lejtő, de itt a testem már rég fürdött a laktátban, égett a mellkasom elég húzós volt a tempó. Egyik úszó társam elfutott mellettem a rajt után nem sokkal, nem tapadtam rá tudatosan, de aztán nem is távolodott el tőlem és úgy a 2. km-nél én futottam el mellette. Az utolsó kilóméteren gondolkodtam, úristen, mi lesz ebből érzésre szinte full gázon tolom. A különbség annyi volt, hogy mivel az 5,5 km után még nem a cél várt rám, hanem még a verseny kb háromnegyede, nem hajráztam a váltózónához közelítve. Ídőm 19:48. (3:36-os tempó). 10. hely. Az adatokat akkor persze még nem tudtam.
a borosta hány mp veszteség? :)
   Eddig ilyen futótempó és max 5 km után mindig vége is volt a versenynek, amiken eddig elindultam. Itt most nem engedhettem ki, koncentráltnak kellett maradnom, futottam tovább a bringához. Amíg felvettem a montis cipőmet, hárman már meg is előztek.
 
  A pálya 90%-ban jól járható kemény talajú erdei utakból állt. 4 kört kellett teljesíteni, körönként két jelentősebb emelkedővel. Ez a a pálya mindenképp a cross bringával indulóknak kedvezett. Hát jöttek is...és egymás után húztak el mellettem. Hamar befogott az úszó kolléga is a vadi új cyclocross bicajával, bezzeg most nem késett a DHL... :-D Hiába pörgettem a pedálokat,  az emelkedőkön a 12 és fél kilós súly,  a frankó kemény talajon meg a széles monti gumik is csak hátrányt jelentettek a keskeny kerekű, könnyű cyclocrossok ellen.. Mindenképp a cyclocross volt a legmegfelelőbb bicaj kategória erre a versenyre ezen a napon. (Volt itt már hó is, úgyhogy nem általános érvényű a dolog) Ez nem kifogás akar lenni részemről. Minden tiszteletem a versenyzőknek, hogy micsoda teljesítményt nyújtottak ezen a pályán. Csak ez az egyetlen pont ahol úgy érzem, egy pár perc elveszett az ídőmből a bringám miatt.

monti vs. cyclocross


   Számomra amúgy idegen ez a bicikli formátum, hogy versenybringa váz és kormány, csak rücskös gumikon. De azt is látom, hogy ez nem jóléti luxus a többieknél, hanem ezen a vidéken versenyekre egyszerűen ezek a legideálisabbak. Az alpokban nyilván megint más lenne a helyzet, csak hát mi Németország északi vidékén lakunk, ahol a berlini erdőben levő hosszú emelkedő a legnagyobb hegy...

ez végig felfelé 4 x, elég fárasztó volt azért
volt akit a technika ördöge ért utol
    Hát így telt a bringázás, a 3. körömben  kaptam meg az első lekörözést. Egyértelmű volt, hogy nem csak utolértek. Élmény számba ment látni a srácot micsoda lendülettel, tempóval és erővel húz el az erdőben az enyhe balos-jobbos kanyar kombinációban. Mintha csak egy rövid sprintet vágna...őrület. Kik ezek az ufók? És mi az a bohockodás amit én csinálok és eddig biciklizésnek gondoltam? :-)

   A kör végén volt egy egy kis technikai nehezítés, ahol egy 20 méteres szakaszon a bringáról leszállva kellett átmenni. Leugrani, át a vonalat jelző vékonyabb farönkön, futás, megint kis farönk. A bicajom meg mindig el akart repülni ahogy a hátsó kereket megdobta ez a farönk... Cserébe gyakorolhattam a "futva felugrani a montira" trükköt. :-)

10 pontos gyakorlat :-)
   Fogytak a körök, nyomtam amennyire tudtam továbbra is. Be a váltózónába, bicaj, bukó eldob, fel a futócipő és már folytatódhatott is a móka. 54:40, a 38. ídőt értem el a bringán. (21 helyet estem vissza)

    Jöhetett a 3 kilóméter futás. A tapasztalataim alapján mostmár óvatosabban indulok neki a futásoknak tekerés után. Egy kis ídőt kér a szervezetem, hogy "átváltson".  2 versenyzőt azért meg tudtam előzni. 2 kilóméter után éreztem, ahogy elkezd zsibbadni a jobb oldalam, jött a görcs. Gyerünk ne foglalkozz vele, már csak 1 kilóméter. Próbáltam nem belassulni, bár eleve jóval lassabb voltam, mint az első futáson. Befutottam, kész vége. 11:43. 19. ídő (3:54-es tempó)

A győztes
aki a pálya széléről bíztatja a beérkezőket, érkezik a második helyezett (5 perccel késöbb!!!)
   Nagyon jól esett a meleg tea a célba érkezés után. És bár nem nagyon kivántam, a gyorsabb regeneráció jegyében ettem egy tál főzeléket virslivel, amit a szervezők kínáltak minden indulónak. Nem is foglalkoztam az ídőmmel, tudtam semmi extra. A megszámolhatatlan :) bringás előzések után amiket kaptam, nem érdekelt annyira a téma. Jól elvoltam az úszó brigáddal, ment a viccelődés. Amikor indultunk haza, épp akkor osztották az okleveleket. Ok vigyük, akkor láttam. 1:26:11. 31. hely. Csak 31-edik, az igen. Ez a történet kicsit elgondolkodtatott aznap. Mit csinálok, mennyi befektetett energiával, miért. Nem negatív érzések, csak a valóság. Azt mondom kellett. Pont most. Hogy kicsit jobb képet kapjak magamról, egy-két komolyabb atlétával össze mérve magamat. Reálisabban látom magam és az ambicióimat a sportban. Szóval csak nyugi. Semmi feszengés. Talán a görgőzéseken túlzottan belelkesedtem. Persze előrelépés, 100km per hó helyett 400-at tekerni. De attól az még nem éppen sok. És ilyen tejesítményeket látva... Ráadásul az első helyezett is amatőr sportoló, aki age grouper kategóriában nyomja a duathlon világbajnokságon. (és volt pl. legjobb német a profikat is bele számítva 2012-ben...)

   Szóval a lényeg, hogy kevesebbet agyalok...  csak csinálom tovább és élvezem, ahogy eddig...   de...
Vissza térek! Ezt nyugodtan fenyegetésnek lehet venni! :-D  (Máris jobban érzem magam)

Nagyon komoly össz teljesítmény áll ezen a dobogón
Eredmények: SiSU Winter-Duathlon Classic 2014
A fotó galéria, ahonnan a bejegyzéshez válogattam: SiSU Triathlon Berlin fotók 
A fotók a SISU Berlin Triathlon Egyesület tulajdona. 

2 megjegyzés:

  1. Szép ez nagyon, nincs miért csüggedni.

    VálaszTörlés
  2. Jó kis verseny lehetett! Azért amiket mentél időket, azok nagyon szépek. Az már más kérdés, hogy ide most ennyire volt elég. Ezek szerint azt gondoltad, hogy többre lehetsz képes, vagyis a jelenlegi formád alapján többet vártál, jobb helyezést. Nincs ezzel gond. Ők azért olyan amatőrök, akik már-már profiként edzenek. Nem egyszerű és nem is érdemes mások edzés lehetőségeit összemérni a sajátunkkal.
    Csináld tovább úgy, ahogy eddig. Szívből, élvezettel!

    VálaszTörlés