XTERRA German Tour - Schorfheide triathlon 2014

   Tavaly még nem láttam át mit vállalok be, amikor erre a versenyre jelentkeztem. Az a 41 km a bringán bitang nehéz volt. De aztán ősszel  már azért vettem a montimat, hogy majd ilyen versenyeken indulhassak vele. :) Vasárnap reggel eljött a nagy nap. Harmadik Schorfheide Triathlon, számomra második indulás.

   Erősödtem tavaly óta a triatlon mindegyik számában. Úgy éreztem, most felkészült(ebb) vagyok erre a kihívásra. Azért a cél érdekében a lehetőségekhez képest még a bringámon is csiszolgattam. Karbon üléscső (320->214 gr), XT pedálok (456 -> 341 gr), Schwalbe Rocket Ron  ( 2 x 619 -> 520 gr). Amúgy is szeretem a bicajokat bütykölni, nem is csak a súly csökkentésről van szó, hanem egyúttal egy kis hobbizás, szerelgetés, finomhangolás egyben. A bicajom ezek után "már csak" 12,4kg-ot nyom, ami bár még mindig jó 4 kg-al nehezebb a top srácok űr bringáinál, cserébe az ára is jóval kedvezőbb volt. Boldogan tekerem felfelé a 720 méter szinten a plusz 4 kg-ot, ha arra gondolok, mennyi pénzt spóroltam! :-))

   Szóval a tavalyi meghalás és a célba érés utáni "ezt soha többet" gondolatok után, idén nagyon vártam, hogy újra ezen a nehéz ám lenyűgözően szép terepen versenyezzek. Újra szembe akartam szállni a nehézségekkel. Tavaly a terep nyert, idén fordítva lesz!

   Az emelkedőkön nem tudsz kiengedni, ott csak két opció van, vagy felmész vagy lent maradsz! Nem arról van szó, hogy majd egy kicsit lazábban tekerek. Valahol itt bújik meg a nehézsége a dolognak, 6 körön át, körönként 4 húzós és további két enyhébb emelkedővel. A körök miatt mentálisan is nehézzé válhat a dolog.

   Teljes családi létszámmal autóztunk le reggel az Angermünde mellett fekvő Wolletzsee-hez. Ídőjárás pont mint tavaly, 22-23 fok és napsütés. Víz 21,6 fok, neoprén alias "Wärmeschutzanzug" engedélyezett, lol.

   Csütörtökön neoprénben edzettem. És úszásról van szó. :) Ez nagyon jól jött, a végén 2x500 métert úsztam és erőlködés nélkül is 8 perc körüli 500-akat úsztam. Egyfelől úsztam is a verseny előtt neoprénben,  másfelől tudtam, hogy pont ugyanilyen alacsony intenzítással kell elkezdenem az első kört a versenyen és akkor nem lesz gond az "el"-úszással. 2 x 750m várt ránk part érintéssel.

Rajt!
find Joe
   Így is lett, a rajt utáni tömegben is nagyon figyeltem ne húzzak túl erőseket és nyugodt maradjak. Sikerült és 200 méter után így is kikerültem a rajt utáni bolyból. Nyugodtan úsztam végig az első 750 métert mindenféle problémáktól mentesen. Ez máris önbizalmat adott a verseny elején. Megy ez!
   Be a második körre és próbáltam megint csak nyugodtan tempózni. Lassan elúszott mellettem valaki, be is álltam szépen a farvízére és el sem mozdultam innen. 400 méter után úgy éreztem talán tudnék ennél gyorsabban is haladni, de egyfelől csalóka ezt farvízen megítélni, másfelől úgy gondoltam ha pár másodpercet nyernék is, csak feleslegesen fárasztom magam. Szépen végig a srác mögött maradtam. Annyira egyben voltam, hogy meg ilyen bölcs gondolatokra is jutott oxigén az agyacskámban. :-)
   Ki a vízből, nagyobbik lányom már várt, kézen fogva futottunk 10-20 métert aztán elkezdtem még futás közben kicsomagolni magam a neóból. Kissebbik lányom kiabálja, Papi a 13. vagy! (27:13) Tök jó. Ám a neheze még csak most jön...

A páros


29er
   Egy tavalyinál gyorsabb váltás után fel a montira és irány az erdő. Az úszás még bennem volt az első kilómétereken, de aztán ment minden szuperül. A bringa szenzációsan vette a terepet. Élveztem felfelé és lefelé is, nagyon pöpec a gépezet. A pályán a segítők tapsoltak, mosolyogtak, bíztatták a résztvevőket, mindenképp meg kell említenem őket. Nagyon jók voltak ezek a kis színfoltok a tereppel küzdés közben. Az előttem úszó srác gyorsabban is váltott nálam, de sikerült már az első kör felénél megelőznöm. Itt engem is megelőzött egy bringás. Innen volt pár kör üresjárat, ahol a rajtszámok színeiből megállapítva csak sprint távon indulókat értem utol. Aztán a 4. körtől megint sárga (olimpiai táv) rajtszámos bringások tűntek fel előttem. Nem voltam biztos benne, most előzök, vagy lekörözök (hegynek fel nincs nagy tempó különbség). Extra motivált, hogy eddig csak 1 bringás előzött meg! Há mi van itt, ez eddig nem vóót?!?



   Egyik körben utolértem valakit egy szűk erdei ösvényen felfelé. Ment az ív újraszámítás, balról, jobbról, várjak? Melyik irányt mondjam be figyelmeztetésnek! Addig variáltam amíg végül jól beleakadtam a hátsó kerekébe. Bravó, Joe! Szerencsére a lassú tempó miatt bukta nélkül úsztuk meg a kényszer megállást. Bocsika és már tekertem is tovább. Intermezzó 1.


   Utolsó előtti körben meg középtányérról kistányérra akartam váltani, terhelés is volt meg bukkanó meg nem tudom hogyan hoztam össze de a lánc elől lerepült fogaskerékről. Pár pillanatig nálam meg pont nem esett le. Mondom ez kis fokozatnak is túl lájtos tekerés és mintha lassulnék is, hiába pörgetem mint az a bizonyos mánki on the pöcsköszörű. :-) Lenéz, meglát, megáll, lánc gyorsan visszapakol, majd a dombot innen nyeregből kiállva nyomtam meg, hogy visszahozzam az ídőt.  Intermezzó 2.


   Több nem is volt. Ja de, pont előttem egy srác befejelt a legnagyobb dagonyába. Lelassítottam, -Minden ok? -Ja! Tepertem tovább. Utolsó körre még egy kis erőm is maradt megnyomni, így 1:59:56 alatt teljesítettem a 41 km-es  bringa távot. Azért itt már éreztem a bringa súlyát... Végül 12 percet javítottam a tavalyi ídőmön, hasonló ídőjárási körülmények mellett. Eddig álom és ezúttal nem rém!


   Ráadásul most következett az "én számom". Nehezebben indult, mint vártam. Az oldalgörcs szerencsére megkímélt, de eléggé megnyomott az eddigi terhelés, úgyhogy 4:30 alá nem is mentek a kilóméterek. A 3,5 km-es futó kör második felén erdei ösvényeken futunk, kiálló gyökerek, néhol sár, emelkedők, egy szakaszon ráadásul szembe forgalommal. Itt volt a mélypontom a versenyen. Beértem a versenyközpontba az első kör végén. Örültem, hogy megláttam nagyobbik lányomat a strand játszóterén, kiáltottam a nevét. Szaladt a pálya mellé, megfogta a kezem együtt futottunk pár métert. Kissebbik lányom fut utánunk és kiáltja:
  -Papi, várjál meg!
  -Várj meg?! Nem tudlak! Várj itt a következő körben!  (olyan vicces volt, hogy simán szól hé álljak már meg vele is pacsizni, mi az hogy kivételezés :-)

Várt is. Ezzel két kör a háromból letudva. A tempómat is tudtam lassacskán, ha csak minimálisan is, gyorsítani. A jutalmam 3-4 sárga rajtszámos futó leelőzése volt, amiből utólag kiderült, csak eggyel voltam közvetlen pozició harcban.

   Tavalyhoz képest jobb fizikai és mentális állapotban értem be a célba. Így kell ezt csinálni. Jutalmam egy 9. helyezés lett. Halló? Top 10? Egy triatlon versenyen? Joe? Bocsika Schorfheide, de remélem neked is zöld, hogy idén én kerekedtem felül! ;-)

Frederik, a verseny ötlet gazdája, szervezője a háttérben épp kommentátor szerepkörben üdvözli a beérkezőket

    Tegnap került ki a netre a teljes eredménylista, itt látom, hogy idén kevesebben indultak el az olimpiai távon, 35 fő. A sprint táv idén a Brandenburg Triathlon Cup-ba számított, így többen átjelentkeztek. A startnál meg mindenki együtt rajtolt el. Ennek ellenére a mezőny eleje most keményebb volt, mert tavaly ezzel az eredménnyel a 7. helyezést értem volna el és a jobb futóídőm is "csak" 5. lett idén a tavalyi 3.-hoz képest.

   Mindezektől függetlenül, eddigi legerősebb triatlon teljesítményét nyújtotttam.
-bár nagyságrendileg csak hasonló ídőt úsztam neóban, mint az már többször is sikerült korábban, ezúttal szinte könnyedén, teljesen kontrolláltan hoztam ezt a teljesítményt.
-a bringán a 9. legjobb ídőt mentem, és nem haladt el mellettem a "mezőny fele" mint általában, aminek a legjobban örülök. (nem a véletlenből jött, hanem visszaigazolása az idei intenzívebb bringás edzéseimnek)
-maradt azért erőm a futásra is és majdnem 1 percet javítottam tavalyhoz képest.
-15 percet javítottam a tavalyi végeredményemen. (akkor 17. lettem)
-már kedd, és még mindig nincs izomlázam. :-))

   Most folytatom a lehetőség szerinti több bringázást, hogy a budapesti középtávig tovább erősödjek ebben  a számban.

   A pálya mentén a verseny szervezésében többen fényképeztek (segítők) és még egy drón kamera is repkedett felettünk a váltó zónánál. Amint lesznek további fotók, netán videó, frissítem a bejegyzést.

Verseny honlapja: Schorfheide triathlon
Eredmények: Tollense-Timing

Don't stop pushing!
Joe

Megjegyzések

  1. Nagyon jó beszámoló egy nagyon jól sikerült versenyről!

    Azért a lányaid is lassítottak fél-1 percet a pacsizásokkal/együtt futásokkal :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyorsúszás technika fejlesztés

A második Roth sztorim

Triatlon technikák 4. Üléspozíció