2012. 4. hét, alakul a triathlon felszi

   Kevés mozgás a héten, a torokgyulladásomnak és az egyre komolyabb mínuszoknak köszönhetően. A hét első felében még megpróbáltam a torokgyuszi ellenére is futni és úszni,  mert minden évben beszívom ezt a betegséget és 1-2 hétig mindig eltart konstans állapotban. Gondotlam nem oszt nem szoroz, de igazából egyre rosszabb lett, így a hétvégen inkább lemondtam a kilóméterekről és punnyadtam valamint hektoszámra ittam a forró teát.

    A triathlon bringám december közepén érkezett meg, egy gyors próbakört leszámítva azóta csak árválkodik a garázsban. Elég spontán alakult a vétele, az eredeti tervem az volt, hogy jó lesz a 2Danger bringám triathlonra átalakítva. Ám decemberben megint az online bringaboltokat böngésztem, igazából montik érdekeltek, de  átpillantottam (mint mindig) az ídőbicajokra is, mi a felhozatal. Az ismert bicikligyártók triathlon bringái úgy 1200-1300 eurónál kezdődnek, ami a szabadídősportot űzőknek szerintem már több mint elég. Én ennyiért sem vettem volna újat. Maradjon csak a templom a faluban. :) Igen ám, csakhogy látom az ajánlatokat, a 2011-es Fuji modelleket 48%-os engedménnyel árulták ki!
    1499-ről 768 euróra volt a Fuji Aloha 1.0 leárazva a kettő, még kapható vázméretben. Az 52cm-es pont a számomra ideális. Le kellett csapnom rá. Bringa megvan!  Ráadásul egy kis kacifántos történettel csak 680 eurómba került végül a bicaj. ;-) Kellett rá pedál, nem variáltam sokat, sima Shimano SPD-SL. 
   Viszont olvastam sok cipőtesztet. Lehet bonyolítani, ám a Shimano legolcsóbb triathlon bringacipőjéről egyöntetűen azt lehet a tesztekben olvasni, hogy jó és olcsó.  Ráadásul kaptam még 20 euró utalványt is a bolttól a bicajvásárlás után, úgyhogy cipő is befigyelt, Shimano TR31, 70,99 euró. Ez is jó vétel volt így.
  Miután a héten megjött a cipő, az üléspoziciót be tudtam pontosabban állítani, és a könyöktámasz poziciójával is játszadoztam. Ebben a pozicióban gurulok ki tavasszal az első kimondott bringa edzésre. Meglátjuk, mennyit megy a versenyekig még lefelé a könyöktámasz. ;-)

Lemértem tegnap házi mérlegen a bicajt, 9.1 kg, hátul ultegra, elöl 105, karbon villa és üléscső, aero kormány, T2+ könyöklő...mindez 680 euróért, zsír?

2012. 3. hét

    Ídőjárás egyre kellemetlenebb. 3 futás a héten, mindháromszor több kevesebb esővel. Úszás nagyon jóó, tolom heti kétszer. Úszni a bringás napokon próbálok este, ez a terv, szerintem jól kiegészítik egymást. Bringa csak 1 nap volt szintén az ídőjárás miatt.
    Verseny után a combom  feszítő izmai durrantak be elég szépen, vasárnap elindultam egy alap-állóképesség növelő, lassú 12 km-es futásra, gondoltam átmozgatom, de csak mégjobban lefárasztottam. Holnap pihi, kedden ha ídőjárás kegyes bicaj, de minima uszi!

King for 8, fool for 4! Winterlaufserie 2012. 2. lauf

Kemény menet volt. :)
Erdőben, esős ídőjárás , jó nagy dagonya, csúszkálós terep sok részen. Egy 4 kilóméteres kijelölt útvonalon kellett 3 kört nyomatni.
Bekezdtem elég szépen, pulzus végig 177-179, mentem úgy, amit még szenvedve tartani tudtam, nem volt kellemes a tempó, hamar el is telt az első kör (1. kör átlagpulzus 179). Éreztem, hogy egy kicsit engedni kell a gyeplőn, egy leheletnyit visszavettem (2. kör átlagpulzus 176). Ebben a körben így egy manusz meg is előzött, így most először megpróbáltam felvenni más tempóját. Eléggé bejött, az első körhöz képest szinte könnyedén követtem a lépteit. Ám 7 km környékén elkezdett kicsit szúrni az oldalam. A fenébe nem jó, de mindegy elmúlik mint mindig. De nem!! A második kör végére (8km), már úgy szúrt a bordáim alatt egy helyen elöl, akárhogy próbáltam lélegezni, mozogni, tartani magam, nyomni kézzel ahol fáj, nem segített, hogy egyre csak görnyedtem össze. Átértem a mérőkapun és megálltam, sétaltam pár métert, kihúztam magam, nagy levegők..kezdett elmúlni, jó na akkor mostmár go!
200 méter múlva lejátszódott ugyanaz, megint megálltam. És ezután ez így ment a hátralévő 4 kilóméteren át. Futottam, sétáltam, futottam, megálltam, kicsit kétségbe is estem, hogy lehet valami nagyobb baj van, esetleg izomszakadás? Fejben az is nagyon rossz volt, ahogy futottak el mellettem az emberek, amíg én sétáltam. Nehéz volt így folytatni. Így telt a kör, aztán 5-600 méterre a céltól, amikor 2 kézzel a fájó részt nyomva futottam, úgy éreztem kezd kicsit jobb lenni, úgyhogy az utolsó méteren egy futásnak tűnő mozgással fejeztem be a versenyt.  (3. kör pulzusátlag 155) "Hurrá..."(rossz kedv).

Hazajöttem, feldolgoztam a történetet, szar lenne ezt beszívni mondjuk egy fontosabb futóversenyen, esetleg egy maratonon messze a céltól.

Délután felkerültek a részletes ídőeredmények az internetre, és nemhogy csak vigasztal, de már sikernek érzem ezt a futást a malőr ellenére is.
Első kör,          4. km: 15:02,2   (3:46 p/km)
második kör,    8. km: 16:00,3   (4:00 p/km)
harmadik kör, 12. km: 20:10,9   (5:03 p/km)
Tartósan 4 alatti és körüli km-ek! (mármint 8-ig) Végre! Ez a 15. helyre volt elég a 65 indulóból. A mezőny eleje kemény ezeknek a versenyeknek, ide leginkább csak a hardcore arcok jönnek. :)
 (ha levonok 3 percet az ídőmből, 9., ha 4-et 7., de hát a sportban sincs ha.. :)
Eredménylista:  Winterlauf 2012, 2. Lauf

Errőla futásról valahogy már megint ez az utsó mondat jutott eszembe.... enjoy :)



UI: Még most is, ha köhögnöm kell, 6 órával a verseny után, fáj az a rész az oldalamban.

Apró jelek

    Eljött a tél, tudtam, hogy az erőnlétemet kell elsősorban fejlesztenem, ezért növeltem a heti km-eket, szépen toltam a hosszabb futásokat hétvégen. Eddig az ídőjárás kegyes volt, most kezd rosszabra fordulni, szerencsére elkezdtem úszni, amit rettenetesen élvezek, így a rossz ídő nem hátráltat a mozgásban.
November közepe óta nem volt futóverseny, futom a kilómétereket hétről hétre. Biciklin próbálok kemény lenni, ami nem nehéz sokszor 0 fok körül, néha esőben hajtom ki magam. :)  Most hozzájött az úszás, amit egyelőre különösebb elvárások nélkül csinálok, a technikára összpontosítok, az erő jönni fog magától, meglátom hova érek a 10 alkalmas bérlet végére.
    Kicsit úgy érzem magam, mint egy nagyobb programozási feladat közben. Az ember kódolja a részegységeket egyiket a másik után, nem működik még semmi, nem futtatható, csak bízok benne, hogy jól építem a rendszert, nem követek el nagyobb logikai, tervezési hibát. Amikor aztán külön külön már minden részegység szinte teljesen készen van, akkor áll úgy össze először a rendszer, hogy futtatni lehet. És ekkor egy csapásra feléled, megmutatja magát, ideális esetben ott a megtervezett program ami úgy működik, ahogy elterveztem.
    Ez a téli edzés is ilyesmi, nyomja az ember, tudja mit kell csinálni, de hogy aztán ez a munka milyen eredményeket hoz, mire lesz elég, és elég lesz e ahhoz amit tervezek, valójában csak a jővőben derül ki. Hiányzik a visszaigazolás. De azt hiszem az első kis jeleket már most januárban tapasztalom. Egy 500m-es csúcs az intervallon (3:19p/km), vagy egy egy erősebb km az esti 10km-es futáson. Kisérletezek a légzésemmel is azt hiszem találtam valamit. Ezek az apró jelek sokat számítanak, mutatják, hogy jó irányba tartok. Múlt vasárnap is különösebb problémák nélkül mentem utazóban 25km-t (4:50-el), ami azt mutatja, hogy az erőnlétem, a kitartásom is javul. Az intervallon még azt vettem észre, hogy  kontrolláltabban tudom futni a tempót, nem esik szét a mozgásom annyira mint korábban az első 100 méterek után.
  A szintfelmérésre adódott egy lehetőség holnap, Eberswalde-ban 12km-es futóverseny. Jó lesz, megyek!

2012. 2. hét, Úszás rulez

Ami jó volt a héten, az úszás! Az uszoda nem a legtutibb amit kiválasztottam, mert 25m-es medence és 5 sáv van csak, kis sem volt bólyázva. Este 8 után kezdtem el, még elég sokan voltak, nem nagyon lehetett végigúszni nyugodtan  a forgalomban a 25m-t sem, de ez jelenleg nem zavart, hiszen még csak az első alkalom volt, erő 0, de élveztem nagyon a vízet. 4-6 hossz mell, pihi, 2 hossz gyors pihi, 2-4 hossz mell, pihi, 2 hossz gyors, pihi, kb ez volt a menet így felváltva, 40 perc után, egyszercsak  iszonyatosan begörcsölt a bal vádlim, 10 percig próbáltam ellazítani, még szombaton is éreztem rendesen.. Ezután megint bementem a vízbe, ekkor már egész jól kiürült, nyomtam még kb 20 hosszt a fenti szisztémában, annyira élveztem nem tudtam egyszerűen abbahagyni, végül a karjaim, a felsőtestem már teljesen elkészült, nem volt tovább értelme csinálni, elsőre ennyi volt, nagyon jól esett. :)
Macerásnak gondoltam az uszodába menést, kocsikázás, ruha, átöltözés, sok ember, béna vagyok, de minden egyszerűen és gyorsan ment, legjobb! Van egy 50m es medencés uszoda is a vonzáskörzetben, de majd csak akkor megyek át oda, ha már egy kicsit belejötten, addig ez is tökéletes lesz.

Ami nem volt olyan jó, hogy a GPS modul az órában vacakol, írtam Timexnek kicserélik. Csak az USA-ba kell visszaküldenem...szuper. Nem vált be a rizikó mérlegelésem, nem tartottam valószínűnek, hogy elromlik, úgy gondoltam megéri megkockáztatni a vételt e lehetőség ellenére is. Hát ilyen az élet! 50 Euró biztos lesz oda vissza, sajnos még nincs ez a típus egyáltalán Európában. Timex Németországon keresztül még nem lehet lezongorázni.

Ma megint nekiindultam a hosszabb vasárnapi futásnak, lenyomtam kb a múlt vasárnapi útvonalat, most nem jelentkezett a múlt heti probléma, csak a lábamat éreztem fáradtnak már  15 km után, talán az úszás volt az oka, de nem lassultam be. Volt egy jó momentum, a boltvezető és eladó,  aki segítőkészen beszélgetett velem a boltban ahol az adidas csukát vettem, az erdő közepén egyszercsak futott szembe. Helló. Helló. Nincs megállás. :) Olvastam a bolt honlapján,  világkupa résztvevő volt a srác es 10000m-en 28:32 a legjobb ideje, hoppá. Ő  aktív triatlonista. Gondoltam magamban, na akkor jó úton járok, direkt és átvitt értelemben is! :)

Úsztam, futottam, bringáztam a héten. Jó érzés, ez az, ami számít igazán, az út az igazi nyereség, nem a kitűzött cél elérése, az csak a ráadás. Egy egészségesebb életforma, vagy mi....

Triathlon - új kalandok a láthatáron

Idén  kipróbálom! Nagyon tetszik a többféle sportág ötvözete egy versenyben, pontosabban ez a három! Úszás, bringázás, futás.

Berlinben és Brandenburgban is, rengeteg tó van. Kedvez a triathlon versenyeknek és rendeznek is nem egyet, ami megkönnyíti számomra a beugrást a sportba. Két versenyt néztem ki, az egyikre már jelentkeztem, ez június 17-én a Liepnitzsee Triathlon. Augusztusban szintén Berlintől nem messze rendezik a Werbellinsee Triathlont, ezt egyenlőre csak figyelem, hogyan alakulnak a jelentkezések, ha kezd megtelni a létszám, akkor döntök véglegesen. Honlapjaik Liepnitzsee triathlon  és Werbellinsee triathlon . A futóversenyeim emellett már szépen be vannak táblázva.

Idén az olimpiai avagy rövid távban gondolkodom csak. A jelenlegi erőnlétemhez és szabadídőmhöz nem szeretnék túl nagyot vállalni, a pozitív élmény, kikapcsolódás és némi adrenalin a fő cél, nem pedig a túlvállalás. Mindennek eljön az ideje ha az ember szorgalmas és megfelelő célokat tűzi ki maga elé, egyiket a másik után. Természetesen, valahol a hosszútáv, vagy másnevén az Ironman triathlonnak nevezett táv amiről csak úgy szívesen álmodozok.....ahogy Hawaii szigetén Kona beachen futok a célvonal felé, éppen előzöm Andreas Learert-et és bíztatom, hogy már csak párszáz méter nyomassa.....ébresztőőőőő vazze!  Mi?mi? Ja.. :-))))) Szóval, ha eljön az ideje remélem megcsinálom a hosszútávot is, befektett munka és kitartás kérdése. Csodák nincsenek, ellenben az emberek általában alúl becsülik magukat, nem is sejtik mire képesek testben és fejben. Az edzések során ezek a felismerések önbizalmat adnak, mert az addig elérhetetlennek hitt célokról kiderül, hogy relatív(!) kevés, vagy mondjuk jól meghatározható ídőbeli és mozgásbeli befektetés kell "csak" az elérésükhöz. Jól kell felmérni magunkat. Lehet, kell is nagyot álmodni, viszont a túl nagy álom visszasülhet, illetve megbéníthat a hozzá vezető útra lépésben.
Amúgy a Maraton, mint fogalom, kicsit negatív szájízem van róla, mintha nagyobb lenne a füstje mint a lángja, egy jövedelmező üzletág, egy márkanév, hőstett szindróma, amire sokan sok pénzt hajlandóak áldozni. Pl. a maraton túrák Európa városaiba, hogy magas házak között tömegnyomorban futhassunk. Vagy a sportszergyártók nyomulása. Hype. Persze nyilvánvaló, bárcsak minden üzlet mellékesen az egészségesebb életformára ösztönözne. Szóval a maraton végsősoron egy pozitív márkanév, mentségére legyen mondva. A kapitalizmust meg nem lehet megkerülni, de megpróbálhatjuk mi is, jó értelemben, a hasznunkra fordítani a játékszabályokat. :) Szóval majd lefutom én is idén, mert kelleni fog, hiszen egy eszköz a triathlonhoz és résztáv az ironmanhez.

A triathlon távok így állnak össze a külöböző rendezési formákban:

Megnevezés	Úszás	Kérékpár	Futás
Sprinttáv, "Nép triathlon"	0,75 km	20 km	5 km
Rövidtáv,  Olimpiai táv	1,5 km	40 km	10 km
Középtáv	2 km	80 km	20 km
Fél Ironman,  Ironman 70.3	1.9 km	90 km	21,1 km
Hosszútáv, Ironman	3.8 km	180 km	42,2 km
Ultratáv, Ultraman	10 km	480 km	82 km

Van még dupla és tripla olimpiai táv is, csak szorozd fel. :)

A technikáról annyit, hogy elvileg kell hozzá egy úszónadrág egy úszószemüveg, egy bicikli és egy futócipő, esetleg még némi gyorsan oldodó szénhidrát. Ha ha ha, elvileg....

Ha jó úszó vagy, (vagy ha rossz :)), úszáshoz gyártott neoprén ruhával előnyben vagy egy neoprén nélkül úszó vetélytársaiddal szemben. Mindenki abban úszik ha a rendezvényen nincs megtiltva...percekben mérhető az ídőkülönbség. Ezeknek az úszáshoz tervezett, speciális neoprén ruháknak egyedi kialakítása van, legföbb szempontok a normális neoprén tulajdonságok mellett (vízzáró, hőtartó), a mozgásszabadság biztosítása,a vállnál, a megfelelő felhajtóerő biztosítása az ideális úszó pozicióhoz. Ennek az eléréséhez többféle anyagot használnak a ruha különböző részein, pl combban illetve mellkasnál vastagabb neoprén aminek nagyobb a felhajtóereje, ellenben pl a karoknál vékony. Ezek a triathlon neoprén ruhák belépőszinten 150 euró körül mozognak, a legprofibb triathlon neoprénekért simán elkérnek 800 eurót. A két véglet között hatalmas a választék. Fontos a ruhapróba mielőtt vásárol az ember, tökéletesnek kell lennie, ha nem az, akkor csak hátráltat.

Irány a bringázás, ide minimum versenybringa nem árt, triathlon kartámasszal felszerelve az ideális és hosszan tartható üléspozicióhoz. Ez a lehető legáramvonalasabb elhelyezkedést jelenti. Persze vannak itt is speciális ídőfutam vagy triathlon biciklik, amiknek a lényege a lehető legáramvonalasabb kialakítás és a kis súly. Bár együtt jár a két tulajdonság a termékalettán található bicajoknál, a legfontosabb az áramvonalasság hosszútávon. Tesztet olvastam, egy átlagos (1200-2000 euró)  triathlon bicikli légellenállása alíg marad el a legdrágább konkurrensekhez képest (6000 euró!), ezért nem kell nagyon rágódni ezen. A légellenállás sokkal nagyobb erőt emészt fel mint az extra 2-4 kg, ami a közepes és a legdrágább bringák között van.
Rövidtávon ezek a tulajdonságok még kissebb jelentőségűek.  A bringához nem árt egy kimondott triathlon biciklicipő sem, aminek a lényege. hogy a zárása egyszerű, gyorsan megoldható, és a bélése olyan, amit zokni nélkül is lehet hordani, elvezeti nedvességet stb.. Ídőnyerés minden áron. :)
EDIT: Sajnos a triathlon bringáknál nincs akkora árverseny mint a hagyományos versenyeknél, ezért eleve drágábbak hasonló felszereltségnél. Érdemes jól átrágni a témát ha még nincs bringa, hogyan éri meg jobban..

A futás a legegyszerűbb,  vannak triathlonversenyre tervezett futócipők amikhez szintén nem kell zoknit felvenni és szintén gyors-záras rögzítése van, nem hagyományos cipőfűzője.

Persze mindez opcionális...mégis ez a technikai vonzata az, ami ad egy kis távolságtartást számomra egyenlőre. Meglátom a versenyek után... A túl sok technológia elveszi az egyenlőség esélyét, illetve elbillenti. Durván, a pénztárca győz két hasonló  teljesítményű versenyző között.. Úgyhogy a futást nem helyettesítheti semmi ezen a téren, ott nincs hókuszpókusz csak te és a futótechnikád és befektetett munkád az ami alapján a végén megkapod az ídőeredményed. ;-)

Technikai ismeretekben itt tartok. Biztosan sokmindent nem tudok, kialakul.... Felkészülésem egyelőre a szokásos bringázás heti kétszer munkába, emellett nyomatom a hosszútávú erőnlétnövelő futásokat és elkezdek heti egyszer uszodába járni. Amint jön a tavasz, intenzitás növekszik, több úszás, ha az ídőjárás engedi tóban, kimondott bringaedzések, és a futásnál a hangsúly áttevődik a gyorsaságra.

Motiváció?

Ilyen egyszerű a képlet :)

2012, az első heti menet

Tavaly ilyenkor még sehol nem futottam, hiszen csak február végefelé kezdtem el az edzést a félmaratonra,  ahhoz képest most nagy fórom van. Így állt ösze a hét:

Hétfő:    bicaj,   2 x 16km
Szerda:    futás,    13,5 km,    1:08 óra,    5:04    p/km,    148 átlagpulzus   
Péntek:    bicaj,   2 x 16km
Vasárnap:    futás,     4,3 km,    23 perc,    5:20    p/km,
                 futás,    23,3 km,    2:08 óra,    5:28    p/km,    147 átlagpulzus (az óra ennyit mutat, TP 148-at)

Szerdán az új csukát próbáltam, vasárnapra igazából 30 km-nyi alacsony pulzusú állóképesség növelő futás volt a cél, nekiindultam de az órával gond volt visszafordultam, 20 perc firmware frissítés,  majd újra elindultam. Kört akartam futni nem oda vissza szisztémában, így egy nagyon klassz erdei túraútvonalra bukkantam, ide visszajövünk majd a gyerkőcökkel is! 

 Néhány kép az erdőből:

És az edzés log: http://tpks.ws/Mmob

Azt hiszem, ezúttal rendesen lemerültek az energia készleteim, 19 (23) km után kezdett rámtörni az éhség, eszembe jutott, hogy bolognai van otthon, összeugrott a gyomrom, nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy mennyire ennék, aztán eszembe jutott az is, hogy milyen zsemléket vettem reggel, akkor azokon agyaltam hogy a spagetti után betolok abból is, végül már zsíroskenyérben gondolkodtam, komolyan nem volt jó. "Vonszoltam" magam, és a futást nagyon béna lassú helyszínváltoztató módszernek találtam, 200 méter 1 perc, tiszta gagyi...sose érek így haza :)  Megállni nem lett volna értelme, haza kell jutni....az is eszembe jutott, hogy mit szenvedek itt kint, minek 2 órán felül futni (ekkor már az eső is esett), nem láttam értelmét, mi pluszt ad....tudtam persze otthon utána már máshogy fogom gondolni és igen, azt mondom egy jó tapasztalat volt, szintfelmérés, erre tudok most reálisan építeni.

Megyek összepakolom az úszó cuccokat, holnap melódia után irány az uszi!

Adidas CC Chill - úszószemüvegnek indult :)

       Megörültem, amikor láttam, hogy a bolt amit a neten triathlonnal kapcsolatosan ajánlottak, itt van néhány saroknyira az irodától. Gondoltam elmegyek, egyfelől lefárasztom az eladót neoprén ruha témában, másfelől az úszáshoz akartam úszószemüveget venni. Elmentem körülnéztem, volt is szemüveg, segítőkész volt az eladó, türelmesen válaszolt olyan kérdésekre amikről én magam sem tudtam igazán mit is akarok megtudni pontosan :) Közben a sarokban megláttam egy rakás cipődobozt leárazott cipőkkel. Nézem, nagyon kemény pirosas rózsaszines adidas cipő hupikék talppal 99,95-ról 50 euróra leeárazva. Gyönyörű, próbáljuk csak fel! :)  Na jó ez még nem volt elég indok, viszont a cipő egy minimál, vagy úgymond természetes, mezitlábas futóstílust támogató kialakítása van. Mint az Asics 33 vagy a Nike-nak a Free cuccai..(asszem) Felpróbálásnál nagyon könnyű és kényelmes volt. Jól szét tudtam pl. teríteni a lábujjaimat, mintha nem is cipőben lennék. Akartam amúgy egy ilyen extrémebb natural csukát, úgyhogy megvettem! Pedig most nagyon nem akartam költeni cipőre, meg is néztem neten mit tettem, de 69.90 euro volt a legolcsóbb ár amit találtam (ráadásul óriás méretekben).

     Este egyből felpattintottam, futottam szépen egyenletesen 150 alatti pulzust tartva 14 kilómétert, a lábaimra figyeltem. Nagyon jó benne futni, nagyon hajlékony és könnyű a cipő, ahogy fentebb írtam, az orrész felső oldalsó anyaga is teljesen puha, nagyon szabad érzés a lábujjaknak, ez leérkezésnél és elrugaszkodásnál is nagyon jó volt. A talp maga mint anyag, keveset csillapít, kemény. (relatív értendő) Tehát annak ellenére, hogy nagyon hajlékony, maga a csillapítása nem nagy. Ez is gyanítom azt a célt szolgálja, hogy természetes érzés legyen, kényszerítve a lábat a természetes csillapítási mozgás mechanizmusokra. Legfőképp a vádlijaim  érezték meg a futást a cipőben. Nagyon jó lesz a DS Trainert, a Racert és ezt a CC Chill csukát felváltva használni. Minden cipő máshogy mozgatja meg az izmokat, más arányban, úgyhogy ez egy hasznos dolog, sérülések elkerülésére is kiváló. Eddig a trainert és a racert váltogattam. A Fortitude-ot igazából csak extrém saras esős körülményekre veszem fel, a többit arra sajnálom.

      Az Adidas CC Chill nagyon közel áll érzésben az Asics DS Racer 8-hoz. Talán a súlya miatt is. Csak egy simább, nem annyira agresszív poziciót adó talpéle van mint a racernek, az a tempós haladásra van kihegyezve. Szóval a hasonlóságnak nagyon örültem, mert a DS Trainer 16 az egy nehezebb, merevebb és nagyobb csillapítású csuka. A leérkezéskor annak érzem a legpuhábbnak a talpát.

 Lemértem a cipőket, 1 darab, 8.5-ös (42)  méret:
Asics GEL Fortitude 3          350 gramm
Asics GEL DS Trainer 16     281 gramm
Asics GEL DS Racer 8         221 gramm
Adidas Chill CC                   236 gramm

Most vegyétek fel a heggesztőszemüvegeket, mert jönnek a képek, szemkárosodásért felelősséget nem vállalok!

Jungfrau Marathon, Svájc

Jöjjön a képes ismertető! Persze nem futottam le (még), nem kell megijedni. :) Nemrég olvastam róla először, amikor futóverseny ídőpontokat keresgéltem a neten. Nagyon megtetszett, mint futóverseny. Ami a lényeg, hogy találtam egy pályabejáró videót róla. Nagyon klassz kis  webes applikáció. 25km-nél kezdődik a móka csak igazán . :) 1600 méter szintkülönbség... Cserébe ilyen környezetben nem minden nap futhat az ember..hacsak nem az alpokba született.

Klikk a képre

További infókat itt találsz: http://www.jungfrau-marathon.ch/ct/

Decemberi szummárum - Trainingpeaks kalendár

  Az enyhe ídőnek köszönhetően, futhattam, bringázhattam sokat. Be tudtam osztani az ídőmet mindenre. Linstowban a vasárnapi  futást a nagy szélben viszont nem úsztam meg teljesen, begyulladt a jobb szemem, doki, szemcsepp...pihentetnem kellett két napig (kedd,szerda). Szerda este viszont megint kimentem futni, minusz 1-2 fok volt, folyamatosan fagyott le a nedvesség az utakra. Néha elég csúszkálós volt. Én okos megtoltam a 10km végét, 3:35 körül álltam meg 180as pulzussal, a légutaimnak nem tett jót.... ezek után a torkom is kezdett egyre rosszabb lenni, (én hülye, a téli minuszban futás nem a sebesség hajszolásról szól ez a következmény, megint lecke volt) ami csak most az újévre kezd megint jobb lenni. Érdekes módon a 31-ei futásnak úgy indultam neki amikor a legjobban köhögtem, hogy ez van már egy hete tökmindegy, úgyhogy futok. Erre, másnapra szinte teljesen elmúlt a köhögésem. Rakd össze, kúl. :)

Így állt össze a decemberem:

kalendár nézet, trainingpeaks

A triathlon egyre jobban alakot ölt, sokat olvasok róla, felszerelések, ilyesmi...arról kiemelten akarok majd írni, hogyan formálódik a dolog. :)