2013. szeptember 27., péntek

Rostocker triathlon - családi nézőpont

   Ahogy a legtöbb verseny leírásomban is olvasható, amikor csak tudunk, teljes családi létszámban "járjuk" a versenyeket, sporteseményeket. Hamar eltelik az ídő amíg én futkározok, a lányaim nem unatkoznak. Erdei felfedező túrák, vagy strandolás a tóban ahol az úszást is rendezik, egy játszótér a parkban...mindig akad valamilyen móka. Ezen felül remélem egy pozitív mintát is mutatok nekik ezzel a futós - triatlonos "hóbortommal".

Hát nézzük meg, milyen volt most a Rostocker triathlon hétvége a család szemszögéből! Készült némi média, amiből tudtam válogatni. ;-)

2013. szeptember 19., csütörtök

Yin és yang, avagy nehogy túl egyszerű legyen

   Azt volt a tervem, hogy ma írok egy kis ismerkedős bejegyzést az Timex Easy Trainerről...felcsatoltam a run trainert és az easy trainert is a futáshoz, de a futásnak csak csúfolva nevezhető mozgásom és az egész ídő alatt bennem levő gondolatok miatt most arról írok, hogy mi a franc van.

   Röviden a "sztori", múlt csütörtökön este a kertben macskát üldöztem...az istenek ezért  méltó büntetést rám mérve e idiótaságomért, utamba egyengették a falnak támasztott talicska lábát, amit nagy tempóval a jobb bordáim tájékán sikerült is telibe vernem. Köszönöm szépen.

  Áá de meg sem éreztem, ugyanmár. Nem is volt semmi, éjszaka ill. reggelig. Másnap bizonyos mozdulatokra bele hasított az oldalamba a fájdalom. Ugye szombaton triatlon. Basszus. Tuti elindulok, lesz ami lesz, majd meglátom menni fog e. Úszás semmi, király! Bringa, egy egy mozdulatnál éreztem, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam. A futás volt ahol végig jelzett, minden lépésre fájt, de sokkal elviselhetőbb volt annál, mint amikor begörcsöl az oldalam. Szerintem nem hátráltatott összességében, ezért nem is írtam róla, nem akartam jelentéktelen dolgokról rinyálni. Viszont a verseny után közvetlenül is már minden rossz mozdulatra nagyon durván fájt. Betett neki a futás sztem.


   Hmmm, nem számít, majd szerdáig pihentetem. Hétfő, kedd rossz, szerda rosszabb, bakker itt nem lesz futás. Eltört? Zúzódás? Menjek dokihoz? Ugyse tudnak semmi csinálni vele...végülis nem mindig fáj...csak ha levegőt veszek :-)) Neem, csak ha mély lélegzetet.... futás szerdán törölve. Csütörtökön, azaz ma,  mintha egy leheletnyit jobb lenne, már a köhögéstől sem rettegek, nem görnyedek össze utána a fájdalomtól,  kezd javulni a helyzet!

   Akkor csak futni kéne menni, mindegy mennyit, de hátha menni fog! Meg kell próbálnom szorít az ídő.Hát elindultam... Lesújtó a helyzet. 6 perc körüli tempóval tudtam vánszorogni és minden lépésre fájt. Akármit csináltam, egyenes háttal, görnyedve, surranva, gyorsgyalogolva...
   Ennek ellenére nagyon jó volt, hogy megint futottam. A négy nap örökké valóság volt. (Ja se úszás se bicjaozás természetesen, pihi volt) A pár másodpercre amikor nem kötött le az oldalam, magába szívott az éjszaka, a kellemes levegő, a fények...a futás.

   De leginkább a maratonon kattogott az agyam, nem számítottam rá, hogy ennyire rossz a helyzet futásnál. Hétvégére már keményebb 20 és 25-öt terveztem. Ezt el is vetettem már út közben. Megpróbálok szombaton bringázni, hiszen az a versenyen is működött. Három órát legalább GA2-ben. Vasárnap megint megpróbálok futni, ha nem megy átülök a bicajra. A lábaimba a tempót is kéne tenni, hogy eddzem az izmaimat az igénybevételre, de gyorsan futni most végképp nem tudok.

   Na nem akarom az ördögöt a falra festeni, hátha rohamos javulásnak indulok és mondjuk jővő héttől már normál mederben zajlik tovább a felkészülésem. De ezt az eddigi javulás mértéke és a mai futás után nem tartom valószínűnek. Pedig már csak 3 hét edzés a versenyig. Lenne futnivaló bőven, ehelyett...

   Annyi jó dolog történt az utóbbi ídőben, a triatlon versenyek, az új montim, nagyon jó futások, túl szép is volt. Erre! Nesze! Egy macska miatt... megérdemled bakker! Hát most itt a hollywoodi fordulat. Innen lesz szép behúzni!  (Elmenjek azért dokihoz? Nem tudom...)

Update:

Pénteken szerettem volna, de nem tudtam úszni, fájt, így szombaton elmentem a korházba. Nincs törés, allet juuut. Végül történt egy újabb jó dolog, illetve ért egy jó hír! Már így látom ;)

Egy kis anatómia a blogba, íííí:


2013. szeptember 17., kedd

Rostocker triathlon 2013

    Szezon végére csak összállt a dolog!  Ezen a versenyem végre igazán jól sikerült. Kontrolláltan, a határon egyensúlyozva, az erőmet jól beosztva tudtam végigmenni és eddigi legjobb eredményemmel befejezni ezt a versenyt és a 2013-as triatlon szezont egyaránt. Így lesz igazán motiváció télire. ;-)

   A Verseny előtti  vasárnap írták meg végre, hogy rajthelyet kaptam Rostockban! Jeeeah! Ez a verseny nagyon feelinges, a verseny központja Warnemündében, a már csak látványosságként működő régi világítótorony tövében helyezkedett el. Warnemünde Rostock közvetlen agglomerációjában található, Rostock balti-tengeri bejárata gyakorlatilag. A váltózóna egyik vége a régi házak felé nézett, ami mögött a tengerre nyíló csatorna van, itt úsztunk, a váltózóna másik vége pedig a tengerparti sétányra nyílt, ahol elkerített sávban vezetett hosszan a bringapálya míg végül kivezetett a főútvonalra, ahonnan megindulhatott az igazi veretés.


   A verseny eligazítás után lesétált a teljes mezőny a rajthoz. Alten-Strom a csatorna neve.

  

   Vízi starttal indult a verseny.

a piros sapkás fekete neoprénben, az vagyok én, mögöttönk a Balti-tenger
   Kikötött halászhajók mentén úsztunk el az 550 méterre levő hídig, amelynek a pillérjét megkerülve kellett visszaúszni a rajt vonalában levő "kijárathoz".


    Itt a csatorna szélén egy teljesen függőleges, csövekből épített széles létrán kellett kimászni a vízből, segítők akit tudtak kihúztak, nem volt egyszerű akció. Innen futás fel a kb.50 méterre levő váltózónához. Macskakő, rengeteg ember, a pálya csak 1 szalaggal elkerítve, figyelni kellett. Úgy éreztem jól úsztam, ezt a még a váltózónában levő sok bicaj is igazolta. :)

Úszás: 19:06 (1100 méter), Össz: 43.

Érzésre nagyon gyorsan letudtam a váltást, így zajlik:
 -váltózónáig  futás alatt neoprén derékig le
 -váltózónában a bicikli mellett neoprén le
 -úszószemüveg le
 -öv rajtszámmal fel
 -bringa cipő fel (egyelőre nem kisérletezem  a pedálon előkészített cipőkkel)
 -sisak fel
 -napszemüveg fel
 -bringát állványról le és futás ki a váltózónából


   Bringapálya 20 km fordítóig majd ugyanennyi vissza, a tengerparti szeles ídő éreztette hatását, de nem foglalkoztam vele, keményen nyomtam és próbáltam elbújni amennyire lehetett ha nagyon szemből fújt, tudtam jövök még a másik irányból is.  A relatív jó úszó ídőm miatt a bringázáson kicsit frusztráló volt, hogy sokan megelőztek. Amennyire tudtam keményen tapostam, 100-as fordulat felett pörgettem szinte végig. A combzsibbadás az a határ amikor nem szabad több erőt beleadnom, különben rövid ídőn belül beesik a teljesítményem és  megint ídő mire összeszedem magam.

   Jött a fordító betoltam egy gélt, rá vízet és verettem tovább, jól éreztem magam. Jól osztottam be az erőmet és ezúttal jó formában voltam, nem úgy, mint a Kallinchen triathlonon.

   Volt egy kis oda vissza előzgetés még a bringán a vége felé ami biztos jót tett a bringaídőmnek. :-)  Cipőkből a bicajon ki, így tekertem az utolsó 100 métert és még gurulva ugrottam le a bicajról a váltózóna bejáratnál. Futás be, bicaj fel az állványra bukó le, futócípő fel és már futottam is tovább.

Bringa: 1:07:56 (40 km + a két váltás)   Össz: 1:27:02 (56.)
Hé, leszámítom váltásokat ez majdnem 37-es átlag, ez számomra über fasza egyelőre.

   A futópályán találkoztam először a szurkolótáborommal, hiszen a barátnőm "rostocki", így a szülei, szüleinek nővére és uncsitesójának kisfia is ott voltak bíztatni engem a szokásos csapatomon kívül. :-)
  

Négy kört kellett megtenni az Alten-Strom körül, ezúttal a futáson is minden jól alakult, okosan választottam meg, illetve fokoztam a tempót körről körre. Második körben ittam pár korty kólát, ezen kívül csak körönként egy kis vízet. Szuperül égettem el a maradék erőimet, mindenféle kínhalál nélkül, egyszerűen minden klappolt! Igen! És bár veszítettem 13 helyezést a bringán, a futáson hoztam 30-at! Az abszolút 12. futó ídővel.

Futás: 39:50 (10 km)   Össz: 2:06:52 (26.)  AK40: 6.

király volt
  A finisben narancs, banán, alma, physalis mellett szendvicsek, édességek, sütemények, alkoholmentes búzasör...ajándékba póló, egy szál rózsa a célba érezőknek, szóval a hangulat, a verseny és a szervezés színvonala is fantasztiksu volt. Az energiabetáplálás után összepakoltam a cuccaimat és megindult a csapat hazafelé. :-)




   Azt hiszem, a rövidtávú triatlon a perfekcióról szól. A jó úszó technikáról, a precíz, gyors váltásokról, mindhárom sportnemben a csúcsteljesítmény közelében levő jó erőbeosztásról. Minél magasabb szintre jutsz annál izgalmasabbá válik a játék. :-)

   Jővőre folytatódik a játék, a bringa az, ahol a legnagyobb potenciál rejtőzik még számomra, itt szeretnék jelentőset fejlődni, az úszás jó irányba halad, a futásommal meg az előbbi két szám függvényében minden rendben.

Na de nem kell annyira előre szaladni, még a buli van, Egészségetekre!



Verseny honlapja

Eredmények

2013. szeptember 13., péntek

71 évesen triatlon világbajnokságon indulni?

   Simán! Mindenképp írni szeretnék róla, hogy tudja meg a világnak az a szeglete is, akihez a blogomon keresztül eljutok, hogy a HETVENEGYEDIK évét taposó Bernd Braun alias "Charlie", akivel van szerencsém együtt úszni hetente két alkalommal, vasárnap elstartol a  2013-as Korosztályos Triathlon Világbajnokság londoni döntőjében AK70-es kategóriájában, olimpiai távon!


   Rettentően büszke vagyok rá, illetve hihetetlen példamutatás ez részéről akaratlanul is, mert ő ebből nem csinál "ügyet", mégis a legtöbb embernek biztosan szinte csodával határosnak tűnhet, hogy 70 év felett az ember még nem kötelezően mozgásában erősen korlátozott, leépült aggastyán.

   Charliet is fogja az ídő vas foga, fáj itt-ott, kicsit korábban kezd átöltözni amikor kint neoprénben úszunk, mert lassabban jön csak fel az öreg csontokra a szűk ruha, hallása sem az igazi már. De minden úszáson ott van és eddig én őt közlekedni csak biciklivel láttam!

   Mindenki gondolja át az életét, amikor a lerakodó kilógrammokra, vagy az egyre nehezebb aktív mozgásra gondolva, természetes "korral járó" következményként fogja ezeket fel  már 30-40 éves korában vagy még fiatalabban és beletörődik az állapotába.

   Magamnak sem kivánhatnék többet, mint hogy ennyi ídősen "csak" ennyire legyek egészséges és én is még kedvtelésből sportolhassak.

  Kivánom Charlienak, hogy világbajnok  legyen, mert van esély rá, de bárhogy is alakul, nekem ő már nyertes, az élet nyertese amit magának formált, és akire mindenképp büszke vagyok. Örülök, hogy megismerhettem.

Hajrá Charlie!

2013. szeptember 4., szerda

Kallinchen-Triathlon, maximum fokozat!

   Miért indulnak több mint tízen úszásról ezen a versenyen? Miért rágja a fülem Klaus az úszó edző, hogy a teltház ellenére jelentkezzek? Különben is, milyen hülye neve van! Ez tuti valamelyik sportoló-szervező beceneve lehet, max...
   És nem. :-) Kallinchen, egy falu a Motzener See (tó) partján itt Berlintől nem messze, nagyon szép környezetben.

   A verseny hetében szerdán is már, de csütörtökön elég rosszul éreztem magam, elmentem dokihoz, kiírt pár napra. Hőemelkedésem volt, fájtak szemeim, hátam...valami vírus. Pénteken egész nap aludtam. Délelőtt, délután... nem volt erőm. Szuper, mi lesz a triatlonból? Szombaton felébredtem és a rosszullétnek nyoma sem volt. Se hőemelkedés, se rossz közérzet. Ó jee. Délutánra vendégeket vártunk, barátnőm unokatesóját és barátnőjét, nagy mtb freakek, hozták a bringáikat, alap volt, hogy kimegyünk egy körre a Liepnitzsee-hez. Mivel a tempó elég lájtos, nézelődős volt, teljesen jól éreztem magam. Nem volt megerőltető. Örültem, így eldöntöttem, holnap neki vágok a triatlonnak. A dolgot viszont még mindig nem vettem túl komolyan, este grillezéskor nagyon bekajáltam húsokból, pár sör, későn fekvés.... Nem szoktam ilyen hülyeségekkel elcseszni versenyek előtt a dolgot, de most valahogy nem éreztem át... akkor... még... ;-)

   Vasárnap reggel felvettem Klaust a megbeszélt helyen és együtt érkeztünk meg Kallinchenbe. Az utak már lezárva a bringázáshoz, csak a versenyre érkezők jutnak el a faluig. Ledöbbentem, mennyi autó és rengeteg ember akik a verseny központba igyekeznek a tri felszereléssel . Hoppá ez a Kallinchen nem olyan bagatel, mint amilyennek hangzik! :-)) Bizony nem, ez egy patinás verseny itt északon!


   Jelentkezés a várólistáról (megkaptam emailben a megerősítést hogy kapok helyet), becsekkelés, 20 perc WC-re várás, pacsizás a többiekkel, már egy-egy ismerős arc előző triatlonokról. Kezdek otthonosan mozogni. Kialakult a felszerelésem is, megvan a rutin, mindent nyugodtan összeraktam, derékig fel a neoprén és az eligazítás után lesétáltam a többiekkel a starthoz a partra.


   Baze, ez durván nagy körnek tűnik a bólyákat nézve. Az a hír jár körbe, hosszabb kicsivel az úszó pálya 1500 méternél. 320 an vártuk, hogy  megszólaljon a startpisztoly. Bakker én igazából nem is akarok semmi stresszt, erre már megint kezdődik! :-)))
 

   Be a vízbe, nagyon durva volt a tömeg. Vagy én úsztam valakinek a hátára, vagy engem nyomtak le, egy-egy ütés innen onnan, ez kemény menetnek ígérkezett. Az első bójáig kemény volt, de a teljes első körben volt több kevesebb kontakt. Mégis az volt a tapasztalatom, hogy mindenki próbált a másikra figyelni, elkerülni. Nem volt folyamatos csesztetés. Hozzámért egyszer kész, látom próbál elhúzódni. Pont, ahogy én is tettem. Ez megnyugtatott. Amikor 50 méter széles sávban 300 ember úszik 1 bójára, elkerülhetetlen a kontakt. És gyorszúszásnál nem olyan könnyű nézelődni, a "piszkos" víz is nehezíti a körülötted levők pontos lokalizálását.
   Nem volt most probléma az úszás alatt, csak egyszerűen már az első kör végére nagyon fáradt voltam, kóvájogtam neki a második körnek, próbáltam magam összeszedni mielőtt megint nekikezdek a tempózásnak. A második kör már jobb volt, néha már az úszásomra is tudtam figyelni.


   Kiértem a vízből, enyhe emelkedő vezetett fel a váltózónába, kocogtam és közben lihegve próbáltam lehámozni a felsőtestemről a neoprént. Nagyon kimerült voltam a pluzusom az égben lehetett. Közben kaptam egy hátveregetést egy vízipatkány úszó társtól aki itt előzőtt meg és könnyedén szaladt fel a dombon, miközben én próbáltam összeszedni magam...

Váltózóna kapu: 28:33 (úszás, 63. ídő)  Össz.:63.

   Egy gyors váltás után már futottam is ki a bicajjal a váltózónából. Még ez is. A váltózónában is tolni kell, vagy ne is kezdj neki ennek a távnak. Durva az olimpiai táv, soha nem állhatsz meg, nem engedhetsz ki. Nem a táv számít, hanem a teljesítmény fokozat, amit az adott távhoz fenn kell tudnod tartani! És épp ez az olimpiai táv nehézsége, minden másodpercért meg kell küzdeni!
 
   A bringán volt a legkevesebb problémám, hoztam azt a szintet, ami a nem igazán rendszerezett bringás edzéseimből reálisan elvárható. Maga a pálya, a verseny nagyon jó volt, végre széles országúton, forgalomtól lezárva lehetett veretni. Ez az első igazi "aszfaltos" triatlonom. Tetszett! El-el zúgott mellettem egy egy űr bringás űr tempóban, de én is előzgettem és ami leginkább számított, megelőztem két, nálam gyorsabban úszó vízipatkány társat is. Yeah!


    Csak a frissítést rontottam el a bicajon, nem volt nálam más,csak izó lötty. 3 kört kellett a bringa pályán, a tó körül megtenni. A második kör vége felé ettől a "cukros löttytől" össze volt ragadva a szám, viszont szomjas is voltam, vízet akartam. Erre a lónyálra már gondolni sem bírtam. Már megint ez az átkozott izó, mindig újra próbálkozok vele, de hiába. Végre utolsó kör és közelítettem a váltózóna felé. Kibújtam a bringán a cipőből, mezítláb lepattantam a váltózóna bejáratánál és ahogy csak tudtam, sprinteltem vele a helyemre. Jajj de szar dolog, ezúttal 1 órányi kemény tekerés után közvetlenül. Vagy mondtam már? Cipő fel, szerencsére volt vízes kulacsom ott, ittam pár kortyot és szaladtam ki a futó pályára. Nagyon nehéz fenntartani a stresszt, a pörgést, amikor a tested pont az ellenkezőjéért kiált.

Váltózóna kapu : 1:09:07 (bringázás, 39 km + 2 váltás, 71. ídő)  Össz.: 56.

  Azt a tervet szövögettem még a bringán, hogy az utolsó körben már tudatosan nem préselek ki mindent a lábaimból (csak 99%-ot), hogy majd a futópályán mindent beleadva, lataroljam a mezőnyt magam előtt. Naná! :-)

   A frissítő állomás a kör elején volt, ott is toltam vízet, hihetetlenül vágytam rá, és én hülye, mint akinek egy élete egy halála, elkezdtem durva tempót tolni már 200 méter után. hiszen ez volt a tervem! :-) Ez egészen az 500. méterig ki is tartott! Úgy legörcsölt a jobb oldalam már megint (BAXXXA MEG MÁR DE NEMIGAZ TÉNYLEG), hogy meg is kellett állnom, lenyújtani oldalam. Na, ennyit a tervről! Akkor jöhet a vánszorgás! Nem csak az oldalam miatt, de kimerült és még mindig szomjas voltam, éhes is voltam, meg akartam állni. Vuk, ugyanmár... nem lehetne, hogy én csak 1 kört futok, de valami értekelés azért jó lenne rá, mondjuk a csak 1 kört futottak versenye. Á ilyen nincs bassza meg, vagy haza kullogok, vagy ezt végig  - kell - futni!


  Sokan szurkoltak, a kertes házak között térkövezett, betonozott mellékutcákban vezetett a futópálya. Ja igen, meleg volt, 26-28 fok árnyékban, a nap meg tűzött.Volt egy bácsi, aki a háza előtt a kerti slagot permetező módba állítva meglocsolta, aki kérte. Nagyon jó volt, éltem is a lehetőséggel. :-) A 3. azaz utolsó kör elején a frissítő pultról teát vettem fel, úgy éreztem ez kell, de kezdtem is rendbe jönni.
   A mozgásom kezdett kisimulni, nem jött a szúrás minden mozdulatra, éreztem, hogy a tempóm beindulóban van. Nem is fogtam vissza magam, mostmár tudtam, hogy semmi nem jöhet közbe. Szinte minden szenvedésért kárpótolt, hogy fájdalom nélkül futok. Már csak 3 km volt hátra. Még sprintre is futotta a végén... ééérted, hogy futotta, hahaha...

Futóídő: 41:44 (20. ídő)  Össz.: 39.

Cél : 2:19:24 / 37. Férfi.  M35: 6.

Kellett kis ídő mire újra összeszedtem magam, rengeteget ittam. Kezdtem fázni is a csurom vízes, izzadt triatlon cuccban, átöltöztem és lent a strandon találkoztunk a többiekkel. Csináltunk egy közös fotót. Megvártam az eredmény hirdetést is, mert négyen felálltak közülünk a korosztályos dobogókra. Az én korosztályomban harmadik lett az úszótársam. Én hatodik. Ídőkülönbség 93 másodperc. Ezt mondom! :-)


Nagy élmény volt a többiekkel. DE, most kiásom a csatabárdot, elindítom a terminátor programot és jővőre fix, hogy visszatérek!  Hell, yeah!

2013. szeptember 2., hétfő

Irány Budapest, irány Maraton!

   A 2013-as naptáramban régóta ott figyel tervként a Spar Budapest Marathon.  Mostanra állt  össze minden részlet, úgyhogy futni fogok. (lekopogtam)

   A Timex a hivatalos ídőmérő a versenyen. Tavasszal amikor szóba került, hogy írok a futó óráikról, felajánlották, hogy ha akarom, tudnak nevezést intézni az általuk szponzorált futóversenyekre. Ez adta meg a lökést, hogy az őszi pesti maratont célozzam meg. Ezt mindenképp köszönöm a Timexnek.


   Eddig is gondolkodtam már rajta, hogy futni kéne Budapesten, de túl macerásnak éreztem a dolgot. Utazásra szabit kell kivennem, az utazási költségek, a nevezés, mind egymásra rakódik. A kiadási oldalt, mind ídőben és anyagilag is, nem éreztem arányosnak néhány kilóméternyi városi szaladgálásért.
   De így, hogy kiesik a nevezési díj (valami jótékonysági díj lesz), ez megadta az induló lökést és elkezdtem tervezgetni. Az ídőpont itt az iskolákban éppen az őszi szünet idejére esik. Ez szuper. Így hármunknak foglaltam repülőjegyet, egy hetet Magyarországon töltünk lányaimmal a nagymamánál. :-) Én otthonról fogok dolgozni, futogatok esténként a Rákos-patak mentén, vasárnap maraton, hétfőn már utazunk is vissza Berlinbe.

   A "felkészülésem" jó irányba halad, de nem tökéletes. Egy hónapja kezdtem el komolyabb hosszúkat futni. (2 óra+) Közben beesett 2 nem tervezett triatlon is gyors egymás utánban, ez a hétvégi allóképességet fejlesztő futások rovására ment. Ráadásul a verseny rombolja az állóképességet. És még nincs vége :-) Ha szerencsém lesz, bejutok a 2 hét múlva rendezésre kerülő Rostock Traithlonra is (teltház, várólistán vagyok). Nagy móka lenne, frankó helyszínen zajlik.
   A futásaim a hét közbeni rövidebb cél tempós és GA2-es futásokból (10-15km), illetve a hétvégi hosszú futásokból állnak össze (25-30km eddig). 2 és fél óra körül csak kétszer futottam. A másodikat tegnap. A triatlonok miatt is biztosan és hogy múlt héten 2 napig hőemelkedésem is volt,  megéreztem az utolsó fél órát. Amilyen könnyedén ment múltkor, most annyira nem esett jól. Úgyhogy próbálom nem túlhajtani magam és tovább gyúrni az állóképességemet. A tempóm jó.

Hát akkor, találkozunk Budapesten! :-)