Rettentően büszke vagyok rá, illetve hihetetlen példamutatás ez részéről akaratlanul is, mert ő ebből nem csinál "ügyet", mégis a legtöbb embernek biztosan szinte csodával határosnak tűnhet, hogy 70 év felett az ember még nem kötelezően mozgásában erősen korlátozott, leépült aggastyán.
Charliet is fogja az ídő vas foga, fáj itt-ott, kicsit korábban kezd átöltözni amikor kint neoprénben úszunk, mert lassabban jön csak fel az öreg csontokra a szűk ruha, hallása sem az igazi már. De minden úszáson ott van és eddig én őt közlekedni csak biciklivel láttam!
Mindenki gondolja át az életét, amikor a lerakodó kilógrammokra, vagy az egyre nehezebb aktív mozgásra gondolva, természetes "korral járó" következményként fogja ezeket fel már 30-40 éves korában vagy még fiatalabban és beletörődik az állapotába.
Magamnak sem kivánhatnék többet, mint hogy ennyi ídősen "csak" ennyire legyek egészséges és én is még kedvtelésből sportolhassak.
Kivánom Charlienak, hogy világbajnok legyen, mert van esély rá, de bárhogy is alakul, nekem ő már nyertes, az élet nyertese amit magának formált, és akire mindenképp büszke vagyok. Örülök, hogy megismerhettem.
Hajrá Charlie!
Én is szeretnék ilyen 70 éves lenni!
VálaszTörlésAkik a blogodat (és a hasonló, sportos blogokat) olvassák, azoknak szerencsére nem kell átgondolniuk az életüket, valószínűleg azért is olvassák éppen az ilyen témájú blogot :). De totál igazad van. Ma láttam egy olyan fickót a munkahelyemen, aki nem tudta a testéhez szorítani a kezeit, mert olyan kövér volt...Ő talán nem is lesz 70 éves...:(