Kimentem tekerni a montival húsvét pénteken, itt munkaszüneti nap. A közeli építési föld lerakó telep kerítésén felfedeztem egy lyukat. Ki is használtam az alkalmat és feltekertem a környezetéből hegyként kiemelkedő domb tetejére. Ez után északnak vettem az írányt, nagy erdős terület fekszik Berlintől ebben az irányban. Itt meg egy mocsaras területre bukkantam, teljesen szürreális volt a környezet. Tetszett a sci-fibe íllő látvány. Szerencsére a gopro a zsebemben volt és bár eredetileg csak pár fotót terveztem készíteni, csak úgy kézben tartva csináltam pár videót is. Összeraktam a felvételekből egy rövid videóklippet. Minap épp a James Bond zene gyűjteményemben válogattam a címadó dalokat, így került a hangsávra a die another day... :)
Most már tényleg itt a tavasz, jó ídő, úgyhogy bringákat leporolni és hajrá!!!
2014. április 22., kedd
2014. április 18., péntek
Egy futás képes..Nem! Selfie krónikája. :)
 |
| Erdőn mezőn |
 |
| előttem az építési föld lerakó, avagy sitt-hegy |
 |
| fel kéne rá futni...láttam minap van egy lyuk a kerítésben |
 |
| ...gondolatot tett követ |
 |
| közel a csúcs :) |
 |
| t.f. 113 komoly m :) |
 |
| jó a kilátás |
 |
| 15 km kerülő után megint a "hegy" mellett |
 |
| finító. 25km, 5:01, 75% pulzus |
2014. április 8., kedd
A versenyeken kívül is van (futó) élet :)
Márciusban nagyon jókat sportoltam. Tudtam futni (talpam rulez), az ídőjárás engedte a bringázásokat is, mindezt a stabil úszások mellett.
A félmaratoni hónapokat visszakerestem, hogyan alakulatak 2013-ban illetve 2012-ben. Érdekes volt látni, ahogy évről évre sűrűsödik a kalendár a sportolásokkal. 2011-ben kezdtem el futni, abban az évben még nem trainingpeaksen mentettem adatokat. Megnézhető viszont, a blog első 10 bejegyzése kb az első futásaimról szól, készülvén első nagy futásomra. :-) (2011 Berlin félm.)
2012 Március
2013 Március
Most a félmaraton utáni hetet teljesen lazára vettem. Erőnlétben jó vagyok, a vasárnapi versenyt számomra is meglepő módon, de szinte meg sem éreztem utólag. Másnap az úszáson is teljesen jól bírtam. A lábaimnak cserébe jó nagy megterhelés volt ez a kaland. Lépcső lefelé hatalmas kihívás volt 2 napon át. :-) De szerdán már bringára ültem és laza tempójú munkába tekeréssel kezdtem el bootolni a rendszert.
A verseny előtti, márciusi futásokat (amik már a "felkészülésről" szóltak), így terveztem:
-hosszú futások hétvégenként moderált tempóban (2 órákat terveztem, a duathlon miatt egy futás kiesett)
-hétköznap erő állóképesség futások, és heti egyszer rövid anaerób terheléseket is beiktattam ezekbe a futásokba.
Egészen biztosan szerepet játszott a formámban a két duathlonon való részvételem is. Ezek a rövid, de maximum intenzitáshoz közeli futások nagyon jól edzették a szervezetem már februárban, amivel növelték a terhelés kibírási képességeimet. Futás, bringa és ugye megint futás. És a végén is nyomni kell. Szuper dolog. :-)
Most a futásból viszont kicsit leengedek, lazábbakat fogok futni és szeretnék többet bringázni, itt a jó ídő. Meglátom viszont, hogyan lesz ídőm, mert a ház körül most tervezek nagyobb teendőket. Emiatt sem terveztem egyelőre mást, talán majd május elején futok 25 kilómétert Berlinben.
Az úszáson február óta már a gyors srácokkal úszok. Ez nagyon jól fejleszt és már tudom tartani a csoportban a tempót. Tegnap, többek között egy 3 x 400 méteres etapot nyomtunk 1:35-ös tempóra. Persze nem elől úsztam, de így ezt a tempót már tudom tartani úgymond kétségbesés nélkül. :-) Ennek nagyon örülök.
Szóval tök jó minden, a többiek úszáson már többször hangot adnak aggodalmaiknak, hogy kezdek "nagyon veszélyes" lenni. Ez jobb motiváció, mint bármilyen dicséret. :-)
A félmaratoni hónapokat visszakerestem, hogyan alakulatak 2013-ban illetve 2012-ben. Érdekes volt látni, ahogy évről évre sűrűsödik a kalendár a sportolásokkal. 2011-ben kezdtem el futni, abban az évben még nem trainingpeaksen mentettem adatokat. Megnézhető viszont, a blog első 10 bejegyzése kb az első futásaimról szól, készülvén első nagy futásomra. :-) (2011 Berlin félm.)
2012 Március
2013 Március
 |
| 2014 március |
Most a félmaraton utáni hetet teljesen lazára vettem. Erőnlétben jó vagyok, a vasárnapi versenyt számomra is meglepő módon, de szinte meg sem éreztem utólag. Másnap az úszáson is teljesen jól bírtam. A lábaimnak cserébe jó nagy megterhelés volt ez a kaland. Lépcső lefelé hatalmas kihívás volt 2 napon át. :-) De szerdán már bringára ültem és laza tempójú munkába tekeréssel kezdtem el bootolni a rendszert.
A verseny előtti, márciusi futásokat (amik már a "felkészülésről" szóltak), így terveztem:
-hosszú futások hétvégenként moderált tempóban (2 órákat terveztem, a duathlon miatt egy futás kiesett)
-hétköznap erő állóképesség futások, és heti egyszer rövid anaerób terheléseket is beiktattam ezekbe a futásokba.
Egészen biztosan szerepet játszott a formámban a két duathlonon való részvételem is. Ezek a rövid, de maximum intenzitáshoz közeli futások nagyon jól edzették a szervezetem már februárban, amivel növelték a terhelés kibírási képességeimet. Futás, bringa és ugye megint futás. És a végén is nyomni kell. Szuper dolog. :-)
Most a futásból viszont kicsit leengedek, lazábbakat fogok futni és szeretnék többet bringázni, itt a jó ídő. Meglátom viszont, hogyan lesz ídőm, mert a ház körül most tervezek nagyobb teendőket. Emiatt sem terveztem egyelőre mást, talán majd május elején futok 25 kilómétert Berlinben.
Az úszáson február óta már a gyors srácokkal úszok. Ez nagyon jól fejleszt és már tudom tartani a csoportban a tempót. Tegnap, többek között egy 3 x 400 méteres etapot nyomtunk 1:35-ös tempóra. Persze nem elől úsztam, de így ezt a tempót már tudom tartani úgymond kétségbesés nélkül. :-) Ennek nagyon örülök.
Szóval tök jó minden, a többiek úszáson már többször hangot adnak aggodalmaiknak, hogy kezdek "nagyon veszélyes" lenni. Ez jobb motiváció, mint bármilyen dicséret. :-)
2014. április 2., szerda
Berliner Halbmarathon 2014
Megint sikerült meglepnem magam egy szuper félmaratoni futással. Ha kérdezte valaki mire számítok, azt mondtam, hogy szeretnék jobbat futni mint tavaly. De volt egy titkos álmom is. Megcsinálni 1:20-on belül. Azért az már elég húzós tempó és a hosszú futások elmaradása miatt idén megint a sötétben tapogatóztam, vajon sikerülhet e.
A rajt utáni 9 kilóméteren szinte egyenesen futunk nyugati irányba. Itt még nem tudtam, hogy egy enyhe hátszélben futok. Csak repkedtek a kilóméter ídők. Az órám persze vacakolt, nem volt GPS jel, így ha elcsíptem egy km jelző táblát, olyankor kézzel nyomtam a részídőket. Viszont direkt nem néztem ilyenkor rá, nem akartam, hogy a tempó adatok befolyásoljanak, csak a verseny utánra akartam, hogy meglegyenek a részletes adatok. A pulzusomat viszont szemmel tartottam. Az első 5 kilóméteren még kicsit magas volt. 180 illetve felette. Az anaerób küszöböm inkább 177 környékén van. Tudtam, hogy penge élen táncolok, vigyáznom kell. Érzésre ok volt a hajtás. A Schloss Charlottenburgnál délnek fordulva a 9. kilómétert jelző tábla felé már kellemetlen szembeszél fogadott.
A 10. kilóméter, 36:39-cel értem el. (10 km: 3:40-es tempó) Hú eddig brutál jó. És ami reménykedésre adott okot, hogy a tavalyi futáson itt már a 9-10. kilóméternél eléggé szarul éreztem magam. Ezúttal még egyben voltam. Bőven az 1:20-as célídőn belül, itt próbáltam kicsit tudatosan is visszafogni magam. Készültem a nehezére, mert eddig mindig a 10-17. kilóméter közötti szakasz volt fejben és testben is a legnehezebb.
Önmagamnak is érdekes most így visszaolvasni az akkori gondolataimat, mert a tempóban szinte kimutathatatlanok ezek az elemek. Itt még reménykedtem, hogy majd az utolsó 9 kilóméterre, keleti irányba fordulva megszűnik a szembeszél. Nem jött be! Hamar összeraktam, hogy ez biztos tett pár másodpercet az első 10-esbe (hátszél), és hogy innentől naná, hogy duplán nehéz lesz. Kezdtem is számolgatni a hátralevő kilómétereket. Még 9, még 8, még 5 kilóméter, gyerünk, egyre nehezebbé vált a futás ami nem is javult ezúttal a végéhez közelítve sem.
Most nem volt hullámvölgy, hanem egy folyamatosan egyre nehezebbé váló futás rajzolódott ki. Próbáltam mindent beleadni, de nagyon nehéz volt. Eszembe jutott a pesti maraton is. Nem, nem hagyom, hogy megint elússzon amit elterveztem, gyerünk bakker, 3 kilóméter. Mint az esti futásokon az éles saroktól hazáig, csak egy 3 kilóméteres hajrá, gyerünk! Átkozott szembeszél, nagyon zavart fejben is, és a 20. kilóméteren még két (nem túl meredek) hídra is fel kellett futni.
Közeledett az utolsó kanyar, és ráfordulva a célegyenesre már csak kb. 250 métert kellett végignyomni. Messziről is le tudtam olvasam a cél táblát, még 1:18-at mutatott, igeeeen! A nagy zajban is meghallottam a kislányom bíztató hangját a tömegből, intettem, de már jött is a célkapu, itt a vége, megcsináltam!! 1:18:42, jeeeeah! :-) (utsó 11 km: 3:48-as tempó)
Verseny honlapja: http://www.berliner-halbmarathon.de
Eredmények: http://results.berliner-halbmarathon.de/2014
Jozsef Arnoth
Szívritmus log: http://tpks.ws/VJ1P
 |
| pálya rajz |
A 10. kilóméter, 36:39-cel értem el. (10 km: 3:40-es tempó) Hú eddig brutál jó. És ami reménykedésre adott okot, hogy a tavalyi futáson itt már a 9-10. kilóméternél eléggé szarul éreztem magam. Ezúttal még egyben voltam. Bőven az 1:20-as célídőn belül, itt próbáltam kicsit tudatosan is visszafogni magam. Készültem a nehezére, mert eddig mindig a 10-17. kilóméter közötti szakasz volt fejben és testben is a legnehezebb.
Önmagamnak is érdekes most így visszaolvasni az akkori gondolataimat, mert a tempóban szinte kimutathatatlanok ezek az elemek. Itt még reménykedtem, hogy majd az utolsó 9 kilóméterre, keleti irányba fordulva megszűnik a szembeszél. Nem jött be! Hamar összeraktam, hogy ez biztos tett pár másodpercet az első 10-esbe (hátszél), és hogy innentől naná, hogy duplán nehéz lesz. Kezdtem is számolgatni a hátralevő kilómétereket. Még 9, még 8, még 5 kilóméter, gyerünk, egyre nehezebbé vált a futás ami nem is javult ezúttal a végéhez közelítve sem.
Most nem volt hullámvölgy, hanem egy folyamatosan egyre nehezebbé váló futás rajzolódott ki. Próbáltam mindent beleadni, de nagyon nehéz volt. Eszembe jutott a pesti maraton is. Nem, nem hagyom, hogy megint elússzon amit elterveztem, gyerünk bakker, 3 kilóméter. Mint az esti futásokon az éles saroktól hazáig, csak egy 3 kilóméteres hajrá, gyerünk! Átkozott szembeszél, nagyon zavart fejben is, és a 20. kilóméteren még két (nem túl meredek) hídra is fel kellett futni.
Közeledett az utolsó kanyar, és ráfordulva a célegyenesre már csak kb. 250 métert kellett végignyomni. Messziről is le tudtam olvasam a cél táblát, még 1:18-at mutatott, igeeeen! A nagy zajban is meghallottam a kislányom bíztató hangját a tömegből, intettem, de már jött is a célkapu, itt a vége, megcsináltam!! 1:18:42, jeeeeah! :-) (utsó 11 km: 3:48-as tempó)
 |
| Nyugi, nem akarok balhét. Csak a célvonalon szépen átfutni, senki nem lő... |
 |
| Mindenki nyugodt marad! Csak szééépen áthaladok itt... |
 |
| Beng! Beng! Hahahaaa, Joe-val nem lehet packázni... :-) |
Verseny honlapja: http://www.berliner-halbmarathon.de
Eredmények: http://results.berliner-halbmarathon.de/2014
Jozsef Arnoth
Szívritmus log: http://tpks.ws/VJ1P
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)