Tovább finomítok

Bringázás, bringázás, bringázás. Kispályás vagyok én ebben a műfajban. Követek egy berlini srácot straván, akivel tavaly több duatlonon is összefutottam. Mármint amikor lekörözött a bringapályán. :-)
Nemzetközi szintű játékos. Tetszik, hogy bepillantást enged az edzéseibe és elég motiváló is. Reggel sport, este sport. A szó szoros értelmében nem profi sportoló, munka mellett nyomja ő is. Az edzés felépítését nézve nekem is megadta a kezdő lökést, nincs mire várnom a tavasz megérkezett, hazafelé bringán be lehet építeni a frankó kerülőket, értékesebb edzéssé alakítva ezeket a gurulásokat.

Nagy kerülőket egyelőre nem teszek, a 16 km-ről 30-35kmre növeltem a napi délutáni távokat. De ez a 15-20 plusz km nagyon hasznos edzés szempontból, mert Berlinből kiérve a terep kíváló, konstans tudok haladni, nincsenek megszakítások.

Reggelente nincs kerülő, helyette technikázás és egy egy anaerób sprint lámpától lámpáig. A technikázás alatt pedálfordulatos játékok, illetve egy lábas pedálozások értendők. Szoktak nézni miért lógatom egyik lábam, mi lehet a gond a sráccal...persze nem látják, mert a problem a fejében van...:-)

Plusz, a városi fűzős bringacipőről a komolyabb, csatos cipőmre váltottam munkába tekeréshez is. Ez is sokat számít a pedálozásban. Mivel pontosan beállítható a szorossága nem lötyög benne a lábam kicsit sem ezáltal sokkal percízebben tudok a körkörös pedálozásra figyelni. A fűzősben vagy lötyög vagy már fáj annyira szorít.

Valami volt még. Ja igen, a fekete krossz bringámmal nyomom a városban, a felújítás óta nagyon zsír. Most még a 2 éves városi gumit (Continental Super sport plus 25-622) lecseréltem egy jobb, könnyebb edzőgumira ami eredetileg a Bulls versenybringán volt (Vittoria Rubino Pro slick 23-622). Érezhető különbség. Nagyon tetszik hogy a fekete krossz bicajom most tiptop technikailag és szuper jó országúti edzéshez. Tavaly az elhasznált kerekekkel nagyon nem volt kedvem nagyobb karikákat tenni vele, olyan szenvedős volt. Edzés szempontból persze mindegy lenne, az erő leadás és a pedálfordulat a lényeg, nem a tempó, mégis jobb érzés ha a beletolt energia mozgásba megy át súrlódási ellenállások leküzdése helyett.

Szóval most ez a fő vonal. Semmi ördöngösség.  De ezzel múlt héten több mint 200 kilómétert tekertem, csak így ingázósban. Király?

De a legjobb. Reggel tekerek 40 percet, délben futok 1 órát, majd hazafelé tekerek megint 1 óra -1 óra 15 percet. Ez már majdnem 3 óra sport 1 nap alatt, jól elosztva, és szinte észrevétlenül a szabadídőmre nézve. És alsó hangon is produkálok legalább 150 TSS-t. Érzékeled? Ez nagyon komoly csak úgy mellékesen! Ezt jól rendszerezve, jól kihasználva, összehangolva a hétvégi komolyabb edzésekkel, nyárra akár egy igazán veszélyes fegyver is formálódhat(na) belőlem. :-)) 

Fiúk, lányok, és mindenkinek, edzés ON!

Run@work avagy munkahelyi futás (képekkel frissítve)

Csak megérkezett a tavasz első hulláma. Ezzel az én kedvem is a sporthoz. :-) Itt kb. egy órával késöbb sötétedik mint Magyarországon, ami a jó ídő mellett már most jó sportolási lehetőséget nyújt esténként.

Egy ideje már agyalok azon, hogy napközben munkaídő alatt, úgymond ebédszünetben a munkahelyemnél is jó lenne sportolni. Ídőmegtakarításban avagy extra edzés ídőben nagy előrelépés lehetne. Ehhez pont kapóra jött, hogy Oracle alkalmazott lettem, a kötetlenebb munkaídő politikájuk miatt az ídő adottá vált.

Helyszín? A Spree folyó itt húzódik pár száz méterre az irodánktól. Pár hete bicajjal fel is mértem a terepet, milyenek az adottságok futáshoz a folyó mentén. Bár ismertem a sétányt, de futó szemszögből ilyen szisztematikusan még nem néztem körül. Totál meglepődtem a pozitív fejleményeken, egy 10 kilóméteres futás 1 fordulóval simán belefér. Nem kell körözgetni, nincsenek kereszteződések, végig parti sétányon tudok futni a Tiergartentől egészen a Schloss Charlottenburgig. Ahogy az első futáson kiderült, jóval tovább is. Király!! (amúgy évek óta újították fel ezt a sétányt több részletben, ezért sem láttam át eddig egyben az egész útvonalat)

Már csak a logisztikát kellett kiagyalnom. Futócuccok, sportruha mosószer, tisztálkodó szerek, törölközők. Zuhanyzó az nincs az irodánkban, így a mosdást egy nedves törölköző kesztyűvel fogom megoldani.

Keddre nyárias ídőt jósoltak, eljött az ídő. Természetesen bicajjal az irodába, hátizsákban a teljes  "run @ work" felszerelés.

Felhívtam délben a kedvenc pizzázómat, hogy rendelhetnék e 1 ór'val előre pizzát. Igen. Legjobb! Akkor egy óra múlva jövök.

Átöltöztem, majd a főnökömnek csak annyit mondtam, elmentem futni! :-)

A futás a Spree partján szuper élmény volt! Végig fás, zöld környezet és a Chloss Charlottenburgnál sem kellett visszafordulnom.  Bár a jól kiépített parti sétány ott megszűnik, egy egyszerűbb úton lehet tovább haladni gond nélkül. Egyik oldalon kiskertek, másikon a folyó. Cserébe sokkal nyugisabb, természetközelibb volt a környezet. Végül nem az út vége, hanem az ídő kényszerített visszafordulásra.

A frissen sült pizzával már vártak rám a megbeszélt ídőben, fel az irodába, gyors mosdás és átöltözés után a pozitív tapasztalataim birtokában elégedetten kezdhettem el a szénhidrát betáplálást! ;-)

Jővőbeli munkahelyi futásaim helyszíne megtaláltatott!

Második alkalommal készítettem egy pár fotót, a média update:

Spree parti sétány, idáig lekocogok, és innen indul az érdemi futás

a folyó mentén Charlottenburg irányába

át a kastély mögötti parkon

bár a parknak vége

a híd alatt folytatódik az út

a kiskertek mentén

még az A100 autópályán is túl

a bicikli és gyalogút táblán is túl

ahol már a természet dúl

mígnem a jó futáshoz a 82-es utlrarövidhullámon szól a nóta és jelzi, hogy ideje visszafordulni

és a pizza napolimat e jól eső futás után betermelni!!!

Gödörbe estem vagy mi?

Szerencsére nem kerítés építés közben. Bár lehet egy olyan gödörbe jobb lett volna? Nincs kedvem futni... Félmaraton óta futottam két bénát. Jó hogy tényleg most itthon vagyok és dolgozok a ház körül fizikai melót, van mire fogni, hogy mitől vagyok hulla a futáshoz. De nem ez az egyetlen ok. A félmaratoni futás teljesen elintézett. Azok után ahogy a futás alakult, úgy gondolom, tudnék  jelenlegi formámmal ennél gyorsabbat is futni. De az utóbbi hetek versenyeinek negatív hatása egyértelműen jelentekezett a verseny felétől. Talán gyorsan is kezdtem, túl optimista voltam. Láttam a 3:30 körüli kilómétereket, de nem lassítottam... Elcsesztem és a következménye fejben nagyon elintézett a végére. A berlin maraton ehhez képest hétvégi kocogás volt...

Na meg az ídőjárás. Nagyon gáz ídő van itt, olyan semmilyen! De legfőképp nem tavaszias...

Tegnap beállítottam a fékeket a zipp felnihez és kimentem kipróbálni őket, hogy viselkednek. Olyan szél volt 25-el alíg bírtam full gázon tekerni. Hagytam is a fenébe... attól is elment a kedvem.

Szombaton lesz a Neuruppin Duathlon ami Berlin Bajnokság is. Akartam menni, de a szánalmas tegnapi bringázásom után már végképp semmi értelmét nem látom.

A bringán a téli alapozásból már át kéne lendülni a tempósabb intervallokra, de hát még semmi ilyesmit nem csináltam. A triathlon versenyek aszfalton más téma mint a krossz, ahol a technikám és főleg a súlyom is számít a változatos terepviszonyok között. De ahhoz hogy a TT-ben hasonló  fejlődést mutassak, ahhoz már specifikusabban kéne edzeni...

A tegnapi 40 kilóméter után a combjaim totál kész vannak. Vicc. Lehet túledzettség is lehet a dologban...?? Alig sportolgatok a félmaratoni előtti hetekhez képest, nem hiszem...

Na most kimegyek futni, olyan szép szürke esőre álló ídő van, hátha ez lesz az én napom!

Futás, mint ajándék (Berlin félmaraton 2015)

Minden egyes alkalommal amikor elindulsz futni, légy hálás, hogy megteheted. Azért is, hogy van szabadídőd. Hogy van szabadídőd amit csak magadra fordíthatsz. Akár olyan lényegtelen, haszontalan dologra, mint a futás.  Most felkaptad a fejed, hogy a futás nem haszontalan. Nem, egészségünk megőrzéséhez valóban hasznos. De a legtöbben nem ezért futunk. Azért futunk, mert szeretjük.

De mégis, mi lenne ha a szabadídőnket a kedvenc hobbink, ídőtöltésünk helyett arra fordítanánk, hogy másokon segítsünk. Ha a szabad ídejében mindenki azon fáradozna, hogy segítsünk a kiszolgáltatott gyerekeken, a nehéz helyzetben levő öregeken, fogyatékosokon...hogy az emberek az egész világon megfelelő oktatásban részesüljenek, hogy ne kelljen egy gyermeknek sem éheznie. Mennyivel jobb hely lenne ez a bolygó az emberiségnek.

Mi itt Európában azt gondoljuk, ez a szabadság amiben élünk ez alanyi jogon jár. Sajnos a világ  legnagyobb részén ez egyáltalán nem így van. (És ne hidd, hogy Európában mostmár örökké így lesz)

Felfoghatatlan nekünk az a sok szörnyűség ami itt zajlik tőlünk mindössze pár száz, ezer kilóméterre, Afrikában vagy a Közel-keleten.
Vagy csak  nézzük az élet és munka körülményeket a távol keleten. Heti hat (hét??) napos munkahéten 10-12 órás munkaídőben készítik az emberek a hiper szuper csilivili futó cuccokat (is) éhbérért, hogy aztán a multik Európában busás haszonnal adhassák el nekünk.

Nehéz ezt realizálni, komolyan venni, hiszen minden olyan elvont és távolinak tűnik. És itt Európában nem is érdeke ez senkinek, hiszen csak nyugtalanságot szül. Nyugtalanságban meg nem pörög a gazdaság. Világos?

Szóval itt a jóléti társadalmakban minden kürölményt megteremtenek nekünk, hogy gondtalaul futkoshassunk.Természetesen a futás szót bármilyen más szabadídős tevékenységgel be lehet helyettesíteni.

Annál nagyobb elismerés érdemli azokat, akik azért dolgoznak, kelnek fel minden nap, hogy segítsenek ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Például az S.O.S. Gyermekfalu nemzetközi szervezetnél.

http://www.sos-childrensvillages.org/

Mozambik egyik SOS gyermekfalujából négy fiatal eljött, hogy lefussa a Berlin félmaratont. Nagyon kevés a 4 fiatal, de talán arra elég , hogy elgondolkodjunk a dolgokon. Róluk (is) szól az alábbi videó:


Weit gereist und vor der Tür: Der 35.Vattenfall BERLINER HALBMARATHON 2015 from SCC EVENTS on Vimeo.

Ja, hogy milyen volt az én futásom?
Először is nagyon nem tetszett az esős borongós ídő, hiszen én napsütésben szeretek futni. Ráaadásul a  6-9. kilóméter között csúnya szembeszél fogadott, ami kimondottan bosszantó dolog egy ilyen fontos napon. Én persze próbáltam nem megadni magam a szélnek, ami  annyira kivett, hogy a hátralevő 11 kilóméteren az önsanyargatás  kifinomult jóléti formáját választhatva, magammal küzdve futottam. Azért sikerült több mint egy percet javítanom a tavalyi, egyben legjobb ídőmön, így megkímélni magamat egy több napig tartó súlyos depressziótól. Jővőre is indulok, feltéve ha sütni fog a nap!

fotó: www.marathonfoto.com

Honlap:  http://www.vattenfall-berliner-halbmarathon.de/
Eredmények: http://results.berliner-halbmarathon.de/2015/
Futás log: http://tpks.ws/fZtQ