24 órás mountainbike verseny , 2 much 4 you ??


Irány a cseh határhoz közeli Zittaui hegység. Berlinben reggel felvettem Christ, és 7-kor már indultunk is egy új kihívás felé. 24 óra mountainbikeozás 4 fős csapatban szombat 12 órától vasárnap 12 óráig.  www.2much4you.de

A versenyt Németország legnehezebb 24 órás montis versenyeként hirdetik. Zittaunál nem is számítottam gyaloggaloppra, az Xterra World Tour német állomását is ezen a környéken rendezik és arról tudtam, hogy kimondottan nehéz.

Na de, 350 kilóméterrel és néhány órával később meg is érkeztünk. Jürgen és Kai már előző este leutaztak. Az autóból kiszállva azzal fogadtak, úgy hogy Jürgen tapasztalt montainbikeos, hogy a pályán van egy olyan lejtmenet, ahol ő tolni fogja a bicajt. Na bammeg, ez így kezdésnek jó hír, köszi, amúgy ja jó utunk volt. Nem is hagytam, hogy sokáig siránkozzanak nekem, elhajtottam őket, hogy a rajtig levő másfél órában van egyéb dolgom is mint pánikolni. Amúgy meg lesz ami lesz, minek előre majrézni.

Ja az ídőjárás kellemes volt, fél 11kor, amikor megérkeztünk, az autó hőmérője már 38,5 fokot mutatott. Brutál kánikula, a verseny alatt a kempingplaccon dekkolni komolyan rosszabb volt mint az erdőben tekerni...

Összedobtuk a bringákat átöltöztünk és már sétálhattunk is le a verseny le mans  tipusú futós rajtára. Nekem tetszett, vicces volt. :) Jürgen kapta a feladatot, hogy elsőként induljon, ha már tegnap óta itt vannak és a pályát is bejárta, de annyira sokkolta az a bizonyos lejtő, hogy a rajtnál utolsó előttiként gurult ki a váltózónából...(Hozzá teszem az ő ötlete volt a kaland...)


A terv a verseny első szakaszában annyi volt, hogy mindenki egy kört teker, ismerkedik a pályával és így váltogatjuk egymást. 5,1 km, 150m szint, 2km-en átlag 8% emelkedés, gyors lejtők, singletrails, erdei utak, szóval minden mtb rajongó talált kedvére való pálya szakszt.



A menetek közötti kb. 1 órás várakozás a kánikulában nem volt a legideálisabb pihenő. A sátor alatt fullasztó meleg, kint tűző nap. A felhalmozott vízmennyiség látványosan fogyatkozott. Szerencsére a kedvenc kalapomat elhoztam, úgyhogy én általában kint ültem a napon a kemping székemben a kalapom árnyékában. A klíma jobb volt mint a sátor alatt...


Végre én következtem, elindultam és az agyam ezen a nehéz szakaszon járt. Párszáz méter után máris jött egy kavicsos kissebb sziklákkal tarkított lejtő ahol figyelni kellett milyen nyomvonalat választunk. Elsőre ez is parázós volt kicsit, de gondoltam csak nem erre gondoltak Jürgenék, azért ahhoz ez túl könnyű... Rövid single trail hasítás majd kezdődhetett az emelkedő. Na igen. Berlinhez képest az elsődleges  különbség a komolyabb, folyamatos emelkedők hosszában rejlik :) Félúton voltak segítők akik permetezővel hűtötték a bringásokat, ez is fasza volt.

Végül felértem és jöhetett  a könnyebbik fele a körnek, hahaha, amint ráfordultam a lejtőre máris tudtam miről beszélt Jürgen. De úgy voltam vele, hogy addig semmiképp NEM FOGOM TOLNI  a bicajt amíg meg nem próbáltam a dolgot. Hát elsőre nem volt kellemes kaland. Megtapasztalhattam milyen az IGAZI mountainbikeozás. Lejtés amin fékezni nem igazán lehetett, közben 20-30 cm-es szintkülönbségek egy-egy kiálló kődarab mögött, létező összes talajdőlésszög, gyökerek hosszában keresztben, markoltam a kormányt keményen és lépésben csúszkáltam lefelé a bicajjal.

Hiába na, itt csak egy megoldás van, tapasztalni, tapasztalni és folyamatosan javulni. Hol fér el a pedál, mekkora az a gyökér amin már megcsúszik a kerék, milyen szögben milyen méretű akadályokon lehet átmenni, mennyire marad stabil a bicaj egy egy ugratás után vagy mennyit bír el első fék, hol kell e, szabad e fékezni, mekkora úthibát képes elnyelni  a teló stb stb....


Másodjára már jobban ment és így javult körről körre a dolog, A kezdeti rettegő fékmarkolászásból a 24 óra második felére ezek a lejtők tetszettek a legjobban, ettől vált szórakozássá a dolog. Azon gondolkodtam utólag, hogy szenzációs mekkora potenciál rejlik a mountainbikeokban, mint kerékpár típus, hogy egy ilyen nehéz terepen,mint ezen a két rövid szakaszon tapasztaltam, ilyen simán átgurulnak és végső soron egy nagyon kiszámítható, könnyen egyensúlyban tartható geometria, kerék, teló kombináció ez.


Utólag sajnálom, hogy csak vasárnap kezdtem el kisérletezni a "futóművel".  Miután puhábbra engedtem a gumikat (2 bár a 3,5 majd 3 bárról) és a telót is puhábbra állítottam, szinte kisimult alattam az addig zötykölődös, sok idegesítő huppanóval tarkított út.  Csak úgy repültem át a terepen mintha ott se lett volna az előtte még annyira veszélyesnek érzett akadályok. Nagyon király volt. Így tovább sikerült gyorsulnom és végül vasárnap futottam meg a leggyorsabb körömet is, amivel kilógtam a sorból. Míg a legtöbben az első köreikben voltak a  leggyorsabbak, én a vasárnap reggeli 13. körömben az összesen teljesített 16-ból. 14:51 ami az összesített körídőkben is egész jó helyezést jelentett. A verseny végére úgy érzem kezdtem belejönni a mountainbikozásba. :)

Este volt egy kissebb holtpontom fejben. Még 15 órán át tart, még csak most jön az éjszaka, azt sem tudom mi lesz hogy lesz, mennyire lesz nehéz lámpával a terep, mennyire leszek fáradt stb...itt dekkolok 350 kilómeterre Berlintől és olyan hülyeségnek tűnt az egész...


De éjjel sem volt semmi gond! Persze az eredeti tervvel ellentétben, hogy éjjel egymás után  több kört fogunk teljesíteni, így juttatva egymást több pihenő ídőhöz, végül a szabályokban meghatározott minimumot választottuk, ami az óránkénti 1 teljesített kört jelentette. Így majdnem 4 óra alvás jutott mindannyiunknak.

Egy dolgot utólag nagyon sajnálok. Hogy éjjel nem készítettem videófelvételt. Szenzációsan jó volt a terep a fények. Jó lámpám volt, de a veszélyes lejtőknél építési lámpát tettek ki az erdő közepén. Ufó látvány volt minden. A hosszú emelkedőn az előttem tekerők piros ledei, némelyik villogva a sötétben, vagy hogy az amúgy korom sötét erdőben a távolban feltűnik egy sejtelmes fényes terület mintha csak egy ufó szállt volna épp le. :) Ezen kívül a veszélyesebb kanyarokban illetve út akadályoknál világítós neon zöld rudacskákat helyeztek el. Egyedi látvány volt. Nagyon élveztem.

Persze az idegrendszeremet egyik csapattag... tovább túráztatta, hogy ilyen nehéz a pálya, meg hogy nem lát a sötétben! Nonszensz, ez az apróság nem ugrott be, amikor huszonnégy órás versenyre jeelntkezik? Hát nem számított rá, hogy ilyen nehéz terep lesz. Én meg azt mondom csalódott lettem volna, ha egy berlinihez hasonló dombocska körül kolbászoltunk volna egy napon át, na annak nem lett volna értelme... Azt már félve jegyzem meg lefeküdt aludni mindenféle ébresztő nélkül, és ha én nem ezen agyalok és elalszok, akkor szépen kizártak volna minket a versenyből, mert 5 perccel az óra letelte előtt ébreszetttem, hogy akkor most mi a fax van???  Na de ennyi volt az össz negatívum illetve csapat surlódás az 1 nap alatt.

Végül elaludtam és a felkelő nap és gyönyörű táj kombinációjára ébredhettem vasárnap hajnalban. A táborhelyünk kilátása fantasztikus volt.  Egy gyors reggelizés  és kávé után folytadhatódott a móka.


A rendevény hangulata végig szuper volt, a kedvenc fotóm egy a magnóból erdő közepén zenét bömböltető segítővel a legnehezebb lejtőre fordulva:

Party hard or go home!
Természetesen, ha nem is éjjel, azért videót készítettem.




Komolyabb technikai defekt nélkül megúsztuk a kalandot. 1 láncszakadás Jürgen, 2 gumi defekt Kai, nekem pedig az első fékkarom rakoncátlankodott, de még tudtam vele fékezni, ha sporádisan is.

Egy srác viszont épp előttem  szépen elrepült. A váltózóna utáni első komolyabb lejtőn megdobta hátsó kerekét egy kiálló nagyobb kő (rossz ívet választott). Az erőhatásokról annyit, hogy 2-3 jobbra balra ficánkolás után az egyik ilyen leérezésnél a gumija hangos durranással LEROBBANT a felniről. Innentől már nem volt esélye azonnal elvágodott a bicajjal. Számomra hihetetlen módon (már láttam magam előtt ahogy szanaszét töri magát) komolyabb sérülés nélkül megúszta a bokorba repülést. Szerencsére...  És az egész verseny alatt nem is történt súlyos baleset. Szóval minden szuper!

A verseny utáni melegvízes zuhany volt az élményeim non plus ultrája. Legjobb momentum, de luxe! :)

Nem voltam fáradt az éjszaki szundikálásoknak hála. Chrissel mindent bepakoltunk a kocsiba, kajáltunk egy jót, majd jöhetett a vasárnapi utolsó etapom, a cél Berlin.





Konklúzió? A verseny honlapjának egyik bejegyzés címével búcsúzom:

2 MUCH...2 HOT...BUT NOT FOR ME!!! :)

Megjegyzések

  1. engem a montizás annyira nem hoz lázba, de ez a videó überbrutál lett! az első 6 percben azon gondolkodtam, hogy most direkt robogóval mentél körbe, vagy ilyen hangja van a montinak...nem tudtam eldönteni. brutál :).
    azok a permetezős arcok is korrektek voltak, fasza lett volna herr Franz is kiállt volna a gyümölcsös után oda permetezni titeket :D
    és az a lejtő...az odabaszott...kemény ahogy pirítottad lefelé, szépen látszik, amikor ugratsz is, tényleg nagyon jó videó, minden másodperce élvezetes.

    és még a legtöbb rundot is te nyomtad :D gratula! nem semmi lehetett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy sztem a rögzítés miatt ilyen hülye hangot, élőben tljesen normális hangja van a bicajnak. Igen ja ugrás is volt lefelé így van, tényleg figyelmesen végignézted. :) Én nyomtam a legtöbb kört, de csak a többiek tehnikai defektjei végett, anélkül máshogy alakult volna.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gyorsúszás technika fejlesztés

A második Roth sztorim

Triatlon technikák 4. Üléspozíció